Elérkezett az idő, hogy kiválasszuk azt az óvodát, amely 3 évig lesz Dávid „otthona”.

Eddig ez tűnik az év legnehezebb feladatának, habár vár rám még néhány kihívás, de be kell vallanom, félek. Pedig nem mondhatjuk, hogy nem szereztem tapasztalatot az intézményekkel kapcsolatban az elmúlt 1 évben. Talán pont ezért van félelmem.

Az én gyerekem más, az én gyerekem „problémás” gyerek. Figyelni kell rá, törődni kell vele, időt kell rá fordítani. Pedig amikor belenézek Dávid szemébe, akkor én nem egy problémát látok, hanem egy gyereket. Tele kíváncsisággal, szenvedéllyel, élettel.

Magyarországon kb. 3500 diabéteszes gyermek él, és nem teljesen tisztázott a helyzetük az oktatásban. Miattuk nem lehet kevesebb gyermek egy állami óvoda csoportjában, hiszen nem SNI-sek. Őket úgy lehetne hívni, hogy sajátos figyelem igényű gyermekek. :) De nem hívják őket sehogyan. Az, hogy jobban figyeljenek rájuk, az a pedagógusok jóindulatára van bízva.

Szóval a jogi helyzet úgy néz ki, hogy a körzetes oviba fel kell venni őket, ugyanakkor sok múlik az óvónénik hozzáállásán. Mert ha félnek tőle, ha ódzkodnak tőle, nem fogunk tudni együtt dolgozni három évig.

Olyan helyet szeretnék a gyerekemnek találni, ahol nem „problémás” gyerek lesz, mert nem az. Az elmúlt időszak rossz választásai után, azt sem tudom mi alapján kellene eldöntenem, hogy melyik lenne jó, mert én nem választhatok úgy intézményt, mint más szülők. Nem vihetem olyan helyre a gyerekemet, ahol túljelentkezés van, mert nem vesznek fel minket. Nem választhatom az oktatásban, minőségben számunkra legjobbat, mert nem vesznek fel minket, vagy éppen elküldenek. Hiába lenne adott minden eszközünk hozzá, mégsem élhetek vele.

Ez számomra teljesen ismeretlen terület, így nem bonyolítom túl. Elsőként ott kezdünk, ahová tartozunk. Az Óbudai Ágoston Művészeti Óvodában.

Hogy mit mondanak, azt megtudhatjátok kedden 12 óra után, mert élőben jelentkezek be a facebook oldalon.

Hogy lehet-e tökéletes reform kalácsot sütni? Attól függ mit nevezünk tökéletesnek kalácsnak. Az enyémnek nincs fehér színe, de a legjobb amit eddig sütöttem.

Jó pár hónapja kerestem olyan kalács receptet, ami ízlik nekem, ízlik a páromnak és ízlik a gyereknek is. Olyat még nem sikerült sütnöm, ami mindenki számára jó lett volna, de most, most valami történt.

Például elhatároztam, hogy ez jó lesz, és így is történt. Azért ennyire nem egyszerű a dolog, de már tudtam mi az amire figyelni kell, milyen legyen a tészta állaga, és melyik összetevőből tegyek hozzá többet, vagy éppen kevesebbet.

Dávid nem volt partner az elkészítésében, csak az akadályozásában, ami pusztán azért történt, mert igényelte volna a 100% figyelmemet. Üzletet kötöttünk és végre nekikezdhettem a sütésnek.

Hozzávalók:

30 dkg teljeskiörlésű liszt

50gr búzsikér

150 gr fehérliszt

vanília örlemény

1 evőkanál negyedannyi

2 db tojássárga

1/2 kiskanál só

8 dkg margarin

2,5 dl tej

2,5 dkg élesztő

reszelt citromhéj

1 db tojás kenéshez

Elkészítés:

Egy nagy tálba tesszük a hozzávalókat és jól összegyúrjuk. A fehér lisztet érdemes átszitálni.  Duplájára kelesztjük.Ha megkelt egy lisztezett deszkára borítjuk, és 3 egyenlő részre osztjuk. 3-os fonással fonjuk össze. Videó itt. Lisztezzük meg mind a 3 darabot, így könnyebb vele dolgozni.
A tojást felverjük egy kis tálba. és megkenjük vele a kalácsunkat. Így hagyjuk fél órát kelni, pihenni. 30 percig sütjük 180 fokon. (alsó és felső sütés)

34 gr CH/100 gr kész kalácsban.

Jó étvágyat hozzá!

Nem volt könnyű számomra az iskolában, ahogyan a páromnak sem. Hosszú éveken keresztül szenvedtünk a rendszerben, mert nem éreztük a helyünket benne. Ez rossz útra terelt minket, korán elveszítettük az érdeklődésünket az iskola iránt, és ki tudja mi lett volna belőlünk, ha nem találkozunk egymással a 20-as éveink elején.

Már akkor Dávid oktatásán gondolkoztam, amikor még a pocakomban volt. Tudtam, hogy nem lesz könnyű helyzete, tekintve, hogy minket választott szülőnek. A rendszerbe nehezen beilleszthető emberek vagyunk, ezért alaposan átgondolva a témát mindenképpen alternatív oktatásban gondolkoztunk, és a montessori szemlélet mellett kötöttünk ki. Akkor még nem gondoltam, hogy mindaz, amit akkor hittem mehet a kukába, mert a diabétesz felülír mindent. Elkezdtük a bölcsit, aztán eltanácsoltak minket. Nincs elég idejük a diabéteszre. Nagyon szíven ütött a dolog. Itt olvashatsz róla.
A következő bölcsinek nagyon hálás vagyok. Nagy szeretettel fogadtak minket, és az óvónéni remekül kezelte a diabéteszt. Decemberben az ő javaslatuk alapján mentünk el megnézetni Dávidot, mert úgy látták, esetlen a mozgása. Megállapították, hogy szinte az összes ősi reflexe megvan még, és az idegrendszere nem az elvárásoknak megfelelően fejlődik.

Januárban megtörtént a bölcsiben a féléves értékelés, ahol nagyon megijedtem. A gondozók elmondták, hogy Dávidot nem tudják megnyugtatni, ha sír, és folyamatosan igényli a figyelmet és legalább egy ember állandó figyelmét. Nem szereti, ha a többi gyerekekkel is foglalkozik a gondozó, és hangot is ad neki. Nem bírja a változást, nem kötik le a játékok, kivéve a hangszerek. Két éjszakán keresztül egy szemhunyásnyit sem aludtam éjszaka, mert folyamatosan gondolkoztam. Minden pillanatban arra gondoltam, hogy valami baj van, és nem tudom, mit tegyek. A harmadik napon kitaláltam, hogy megkeresek egy gyermekpszichológust, hogy segítsen tisztán látnom. Az egyik legjobb döntésem volt. Általa sikerült Dávidot még jobban megismernem. Ő azt mondta, nincs nagy baj, mindössze a gyermekem ingerkereső, élénk kíváncsi természet, aki ha nem kap elég ingert, akkor teremt magának.

Elváltunk a bölcsitől közös megegyezéssel, békében. Nem voltam csalódott, és főként nem haragudtam. Megpróbálták. Utólag már tudom, hogy Dávid és a bölcsi nem passzoltak egymáshoz. Mert bizony van ilyen, és ezt el kell fogadni. Sem velük sem velünk nincs gond, csak nem illünk egymáshoz.
Azért megkerestem még egy másik bölcsit, hogy egy utolsó esélyt adjak az intézményeknek, ami a szemlélete alapján jó lehetett volna és Dávid nem „szabályos” dolgait is úgy érezték, hogy kezelni tudják, de megijedtek a diabétesztől. Nem érveltem, nem győzködtem őket, elfáradtam. Ekkor elengedtem az erőlködést. Nekünk nem kell bölcsibe járnunk. Lezuhant a szívemről egy kő, és az alábbi megoldás született. Heti 2 nap bébiszitter, heti 3 nap nagymama.

Ez így ment egy hónapig, amikor is anyósom kitalálta, hogy szívesen elvinné Dávidot a majdnem szomszédos családi bölcsödébe hetente 1-2 alkalommal, hogy gyerekek között legyen. Mert azt tudtuk, hogy gyerekek között kellene lennie. Természetesen mindezt úgy, hogy anyósom ott maradna, és ő kezelné a diabétesszel felmerülő dolgokat. Megkerestem a bölcsit, és elmentem, hogy megbeszéljük a részleteket. Elmondtam, hogy mindezt azért kérjük így, mert nem várom el, hogy ekkora terhet tegyek rájuk.
A beszélgetés azonban más fordulatot vett, nyitottak voltak, és szívesen fogadták volna Dávidot. Nem volt veszítenivalóink, belecsaptunk Dávid beszoktatásába, heti 4 egész napra. Ennek már 3 hete. A bölcsis tapasztalataim külön bejegyzést érdemelnek, így majd egy következő alkalommal fejtem ki.

Mi az, amit tanultam ebből az egészből?

Idegrendszeri éretlenség
Ha azt látod a gyermekeden, hogy izgalmi állapotban ökölbe szorítja a kezét, lábujjhegyezik, 2,5 évesen még mindig sokszor kel éjszaka, és néha nekimegy tárgyaknak, illetve minden érdekli, de semmi sem, izgága, akkor mindenképpen érdemes megnézetni őt. Akkor is, ha a mozgásfejlődése felcserélődött. Talán szenzoros integrációs zavara van. Tornával és fejlesztő pedagógussal javítható ez az állapot, és minél korábban veszik észre, annál jobb. Én bízom benne, hogy az iskolában már nem fog gondot okozni. Mi a Step by Step terápiás központba Ayres terápiára járunk Sóti Krisztinához. Nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek. Már 3 hónap után óriási fejlődést ért el Dávidnál.

Ha nem muszáj, ne kérj bélyeget
Van, amikor szükség van arra, hogy kimondják, hogy sajátos nevelési igényű egy gyermek, de ha nem muszáj és papír nélkül is tudjátok fejleszteni, akkor ne kérjetek róla írásos igazolást. Amennyiben később veszik észre, hogy valami máshogyan fejlődik, egyértelműen jobb, ha gyógypedagógus is foglalkozik a gyermekkel az iskolában, hogy a szintet tudja tartani.
Azonban minél hamarabb veszed észre a jeleket, hogy valami nem úgy működik a gyereknél, mint a többieknél, annál előbb el lehet kezdeni a fejlesztést. Ma olvastam például egy cikket arról, milyen nehezen diagnosztizálják a magasan működő asperger tünetcsoportot. Az édesanya azért nyilatkozott nagyon pozitívan, mert legalább már tudják, milyen területen kell fejlődnie az iskolás gyereknek.

Otthoni foglalkozások
Sosem figyeltem tudatosan az otthoni játékok céljára, mostanáig.
Például ha elkezdünk egy játékot közösen, végig játsszuk. Akkor is, ha közben másikba kezd bele.
Figyelek arra, hogy feladatokat adjak neki, dobd, ki a szemetet pakold össze a játékaidat, pakold be a mosógépbe a ruhákat és meg is jutalmazzam érte.
Amit meg tud csinálni egyedül, abban nem segítek. Ha kéri, hogy segítsek, akkor biztatom, hogy menni fog és igyekszem pontosabb instrukciókat adni.
Van pár játék, ami komolyabban érdekli, igyekszem úgy alakítani a körülményt, hogy egyedül játssza ezeket. Nem kell órákig, de ha 10 percig sikerül, azt már több mint elég. Mostanában számos olyan játékot szereztünk, ami a korának megfelelő ideig (10-15 perc) leköti.

Ne félj a gyermekpszichológustól
Éberen feküdtem éjszaka az ágyban, amikor azt éreztem egy nagy fekete lyukban vagyok. Kijáratot nem láttam, viszont valamerre el kellett indulnom. Nincs ennél rosszabb érzés. Ekkor döntöttem úgy, hogy felkeresek egy gyermekpszichológust, hogy segítsen nekem.

A bölcsek azt mondják, hogy a gyermeket nem abban kell erősíteni, amiben jó, hanem abban, amiben kevésbé az.
Ezzel óvatosan. Igenis figyelni kell arra miben jó a gyerek, és hagyni, hogy csinálja. Dávid hallása, muzikalitása, és nyelvérzéke kiváló. Ezért járunk sok zenés programra, és 1 hónapja már a Budai Magánzeneiskola foglalkozásaira is.

És a legfontosabb, legyél büszke a gyermekedre. Semmi másra nincs szüksége, csak a te támogatásodra. A hiba nem bennünk/benne van, hanem a világ nem alkalmazkodott megfelelően ezekhez a gyermekekhez. A sémák még mindig nem változtak, miközben a gyerekek teljesen mások lettek.

2017 augusztus. Egyik reggel arra ébredtem, hogy születésnapomra egy mindentudó robotgépet kérek. Ami tud dagasztani, keverni, habot verni, turmixolni, darálni, aprítani. Még nem tudtam, mit fogok vele pontosan csinálni, de már akkor gyanús volt, hogy egyszer szükségem lesz rá

Az előjelek:

• Sokat szenvedtem, mit adjak az én szuperválogatós fiamnak reggelire, mert bármit is csináltam neki, minden pékáru nagyon megemelte a vércukorszintjét.
• Anyósom elkezdett kísérletezni egy saját kenyérrecepttel, ami nem emelte az egekbe Dávid vércukorszintjét, és ráadásul ízlett is neki.
• Augusztus végén végre belecsaptam egy diétába, és kezdetben nagyon szigorúan számoltam a szénhidrátot, amit megettem. A bolti kenyerekből csak egy szeletet ehettem.

Minden motivációm megvolt ahhoz, hogy sütni kezdjek. Kezdetben csak kenyeret. Minden nap. Aztán belevetettem magam a kelt tészták és kalácsok rejtelmeibe is. Hogy értettem-e hozzá?

A szülői házból úgy kerültem ki, hogy megtanítottak sütni- főzni, de 20 évig semmi késztetést nem éreztem hogy a sütő mellett álldogáljak. Voltak emlékeim, mit hogyan kell csinálni, milyen sorrendben és mire kell figyelni, így végzetes hibákat nem követtem el. (Köszi Anya!)

De a legjobban az esett, mikor a férjem azt mondta, 14 év után is tudok neki még meglepetést okozni. J 

Egy szó mint száz, nagy szeretettel osztom meg veletek a kedvenc kenyerünk receptjét. Anyósom kovásszal készíti, de én még egyelőre maradtam az élesztős verziónál. Kinek van ideje még a kovászt is „etetni” minden nap? :)

Hozzávalók:

100gr / 30 CH

• 100 gr fehér tönkönyliszt
• 225 gr teljes kiörlésű tönkölyliszt
• 75 gr búzasikér
• 1 ek. útifűmaghéj
• 2 ek. olívaolaj
• 2 tk. só
• 3 dl víz
• 1 csomag élesztő

A hozzávalókat betöltjük a keverőtálba és kb 10 percig dagasztjuk. Az élesztőt elég belemorzsolni, nem kell futtatni.

Dagasztótálba tesszük, vagy letakarjuk a keverőtálat és a duplájára kelesztjük.

Amikor megkelt, bemelegítjük a sütőt, a sütő aljára vizet teszünk.

Kinyújtjuk a kenyeret. Nekem műanyag nyújtódeszkám van, zabkorpát szoktam önteni rá, hogy a tészta is felvegye. Sütőpapírral bélelt formába tesszük.

Alsó és felső sütésen 50 perc alatt, 200 fokon szép barnára sütjük. A sütő aljáról 15 perc után kivesszük a vizet, így lesz ropogós a héja. 

Borzasztóan nehéz egy 2,5 éves dacos gyereket minden nap etetni. Aki még ráadásul diabéteszes is.

A hazai protokoll előírás szerint minden 1-es típusú diabéteszesnek azt tanácsolják, hogy éljen szigorú diéta szerint, és kerülje a cukros, fehér lisztes ételeket. Vagyis, kizárólag egészséges dolgokat egyen. Haha! Ugye egy IR-es, vagy egy 2-es típusú cukorbeteg esetén ez természetes, mivel a hasnyálmirigy nem megfelelően szabályozza az inzulintermelést. Na de egy 1-es típusú diabétesz esetén ez nem áll fenn, tehát az inzulint mindenképpen be kell juttatni a szervezetbe. Akkor miért ennyire szigorú a szabályozás?

Sokat törtem én is a fejem, és beszélgettem számomra oly nagy becsben tartott emberekkel. Aztán azt a következtetést vontam le, hogy ugyan esetükben el lehet tekinteni a szigorú diétától, de nagyon nehéz meghatározni, hogy mit is jelent a mértékletesség.

Tényleg, mit jelent? Egészségesen étkezel? De azért néha eszel valami édességet? Vagy egy joghurtot? Vagy egy kis csokit? Vagy igazi cukros jégkrémet? Vagy sült krumplit?

Szóval eljött az idő, hogy Dávid mindennapjaiba új ételeket csempésszek be. Mint a frissen sütött kenyér. Korábban sokat szenvedtem a kenyérrel, mert bármilyet vettem, az egekbe repítette a vércukrát. Az ok elég egyszerű. A kenyérre nem lehet semmit kenni. A kenyérre bármit rátenni bűnnek számít. A kenyérhez bármit pluszban enni lehetetlen.  Ilyen az élet egy dacos kölyökkel.

De mostanság valami megváltozott. A kenyérre már vajat is kenhetünk. Ez egészen hihetetlen. A frissen sütött kenyeret imádja melegen. Hidegen csak fintorogva eszi meg.

A másik új dolog a joghurt.

Az igazi, gyümölcsös, cukortartalommal bíró joghurt.  Előtte persze teszteltem, hogy milyen hatással van ez a vércukor értékére. Azt már kitapasztaltam, hogy gyorsan felszívódó szénhidrátot Dávid 100%-ban fogyaszthat uzsonnára, akkor sem zuhan le a cukra. A diabéteszeseknek ugyanis nem mindegy, mikor fogyasztanak lassú és mikor gyors felszívódású szénhidrátot. Erre van hivatalos ajánlás, de ez is mint a legtöbb dolog, egyénenként eltérő lehet. Szóval uzsira a joghurttól is gyönyörű a cukija. Hurrá! Természetesen, ha nagyon megemelte volna, nem esszük meg a cukros joghurtot.

Aztán ott van a túró rudi, ami meg sem mozdítja a vércukor értékét a túró miatt. A túróban sok a zsír, hacsak nem a zsírszegényet veszed. A zsír lassítja az ételek felszívódását.

Mindig sokat töröm a fejemet, hogy mi legyen az uzsonna. Például, hogy adok-e édességet vagy édesítőszert Dávidnak.

Emlékszem korábban az orvosunk azt mondta, hogy a gyereknél szoktatás kérdése az édesség dolog és a natur ízek. Vagy, hogy egyáltalán mi az, amit megeszik, és hogy azt milyen édesen szereti. Szerintem ez bullshit. Sajnos, nem szoktatás kérdése.

Próbálkoztam a natur ízekkel, hogy elkerüljök az édesítőszert. Az édesítőszerrel az a bajom, hogy nem tudjuk hosszútávon milyen hatása van a szervezetre. Igen, a természetes édesítőszerekről beszélek, mint az eritrit és a stevia. Jelenleg azt mondják, ez a legszuperebb, de annyira újak, hogy fogalmunk sincs arról 10 év múlva mi derül majd ki róla. Éppen ezért nem szeretném tömni vele a gyereket.

Ha Dávid egészséges lenne, akkor sem kapott volna 2 éves koráig édességet. Nekem nincs bajom a cukorral. A sok cukorral van bajom, és ugyanígy a sok édesítőszerrel. A másik oldal, azaz a sós ételek sem jobbak. Kivéve, ha te sütöd otthon.

De ha nem adsz neki nasit, akkor mit egyen a gyerek? Dávid a gyümölcsök közül 1 éve csak almát hajlandó enni. A nyers zöldségekbe néha beleharap. Pedig én kitartóan próbálkoztam. Egyébként főve, grillezve, párolva nagyon sok zöldség kedvenc, de nyersen nem.

Visszatérve a szoktatáshoz, biztos vannak gyerekek, akiknél működnek a jedi trükkök, de nem az én gyerekemnél. Félretettem hát azt az elvem, hogy nem adok a gyereknek édesítőszert. Így már legalább nem mondja mindenre azt, hogy nem kéri.

Beszereztem egy szuper, mindentudó gépet, aminek leginkább a dagasztó funkcióját használom, és belevetettem magam a sütésbe. Imádom. A sütés egy nagyon kellemes kikapcsolódás lett az életemben, és boldogan csemegézik a fiúk az elkészült finomságokat.

De a lényeg, hogy nem biztatok arra senkit, hogy egyen sok édességet vagy nasit. Ne tegye! De egy 2,5 éves gyerek esetében muszáj, hogy átgondoljunk bizonyos dolgokat és kialakítsunk új szokásokat. Félretegyük a korábbi elképzeléseket, és alkalmazkodjunk a körülményekhez. Egy-egy sütemény, joghurt, vagy bármilyen édesség nem a világvége. Legyél rugalmas!

Amikor Dávid először evett joghurtot, 1 héten keresztül csak azt akarta reggelire, ebédre, vacsorára. Aztán elmúlt az újdonság varázsa, és azóta csak heti 1-2 alkalommal kéri. Én mindig megkérdezem először a gyerekemet mit szeretne enni, hátha van valami, amit éppen kíván. Így szoktam néha reggel 8 órakor palacsintát sütni. J

Fontosnak tartom a mértékletességet mind az egészséges, mind a diabéteszes gyerekeknél. De ezt a legnehezebb betartani. Hajlamos vagyok arra, hogy valami a szenvedélyemmé váljon, így nekem nagyon-nagyon sok munkám van abban, hogy mértékletesen éljek. Pár évvel ezelőtt, mielőtt nekifogtam volna magamon dolgozni, változtatni, úgy tartottam, a mértékletesség a világban az egyik legnagyobb erény. Mára már nem jelent gondot ezzel együtt élni. De eddig eljutni óriási meló volt.                        

Nem jó, ha a mérleg folyamatosan elbillen egyik vagy másik irányba. Ezt kell megtanítani a gyerekeinknek is. És ez bizony nem kis feladat. Ahhoz, hogy az egyensúly megmaradjon, tapasztalatokat kell szereznünk, Nekünk és a gyerekünknek is.

Éppen ezért a ünnepi mézeskalácsunkból biztos nem fog hiányozni a méz.