Egy diabéteszesnek nagyon fontos a rendszeres sport. Gyermekeinknek ezt a tudást úgy adhatjuk át legegyszerűbben, ha saját magunk mutatunk nekik példát.

Legutolsó találkozásunkkor Dávid kezelőorvosa megkérdezte tőlem, mit sportolok. Büszkén mondtam neki, hogy jógázom. Pontosan láttam a reakciójából, mire gondol. Láttam, ahogy mosolyogva felteszi magában a kérdést: A jóga is sport?

A jóga végső célja dicséretes, de az úton veszélyek leselkednek.

(Bhaktivinod Thakura, vezető filozófus, tudós, író, bhakti-jóga guru )

Eszembe jut néhány bikram jóga óra. Néha betévedtek az órára kisportolt, jó állóképességű, kétkedő arcok, akik a huszadik percben már szabadultak volna es inkább leültek pihenni. Valószínűleg akkorra megbánták azt is, hogy valaha a jógára gondoltak.

Ilyenkor a kedvenc oktatóm mindig ilyet, vagy valami hasonlót mondott: Hát, mondta valaki, hogy a jóga könnyű dolog? Kívülről nézve talán annak tűnhet. Haha, nem egészen úgy van az.

Természetesen nem tanácsoltam az orvosnak, hogy látogasson el egy bikram jóga, vagy egy ashtanga órára, hogy aztán újra beszélgessünk. Inkább csak mosolyogtam.

Sokan a jógát a meditációval azonosítják, sokan pedig a lassú könnyed mozdulatokkal. Vannak, akik a hátfájás, vagy egyéb sport közben keletkezett sérülések gyógyítóját látják benne. Én, mint a modern kor sporttudománya is, egyfajta rekreációs „all life time” sportnak tartom.

Nekem a jóga az út, amin keresztül elérhetem önmagam. Egy találkozás a valódi énemmel. Ahol kilencven percig csak én vagyok és a matracom. A külvilág és a gondolatok pedig mind kint maradnak.

A jóga tüze elégeti a bűn ketrecét, amely körülveszi az embert.

(Szvámi Vivekánanda) 

Pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy leállok a cigivel. Tudtam, hogy ez mozgás nélkül nem fog menni. Akkor már átestem pár sikertelen próbálkozásom. Tisztában voltam vele, hogy óriási energiákat kell lekötnöm ahhoz, hogy abbahagyjam a dohányzást.

Az egyik kolléganőm javaslatára az euro-gym mellett döntöttem. Ezt együtt csináltuk egészen addig, míg meg nem szűnt a terem. Szuper volt, imádtam! 

Nagyon sok év lustálkodás után újra elkezdtem mozogni. Előszőr minden porcikám fájt, alig tudtam megmozdulni. De így is annyi energiám maradt, amennyivel egy város áramellátását meg lehetett volna oldani. Közben futottam és elkezdtem body art órára meg pilatesre járni. Ezek így együttesen kielégítették az akkori mozgásigényemet.

Eltelt fél év. Párommal épp arra kerestünk megoldást, hogy tudnánk az ő életében a stresszt valahogy csökkenteni. Így lyukadtunk ki az egyik népszerű belvárosi jógastúdióban.

Sosem fogom elfelejteni azt, amit akkor éreztem. Egyszerre járta át a nyugalmom és a bizsergés az egész testem. Ekkor szerettem bele a jógára.

A jóga a szabadság útja, (…) az élet művészete és tudománya.

(Indra dévi, jógaoktató) 

Kezdetben heti kétszer jártam hatha és gerinc órára. Aztán ez egy idő után kevés lett. Vágytam valamire, ami még többet adhat. Ekkor találtam rá a bikram jógára.

Az első ilyen órámról sikeresen elkéstem. Csak egy másikra tudtam becsatlakozni, viszont akkor rögtön megvettem egy havi bérletet is. Még mindig fel tudom idézni szinte az egészet, ami akkor történt.  Nagyon kemény volt. Többször el akartam ájulni. Azt hittem ez is olyan jóga lesz, mint a többi. Hát, nem olyan volt. A végén majdnem négykézláb csúsztam az autóig.

Aztán másnap és harmadnap is elmentem ugyanoda. És egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy 80/56-os vérnyomással is végig tudjam csinálni az órát. 

Két éven keresztül nem vágytam más fajta mozgásra. Annyi mindent tanított nekem a bikram jóga, hogy eszembe sem jutott új vizekre evezni. Egy idő után persze elmúlt ez a lángoló szerelem, így nyitott lettem másra is. Megismerkedtem különféle irányzatokkal, és mindegyiket kipróbáltam. Heti 4-5 estét a jógateremben töltöttem.

Aztán terhes lettem. Nagyon vágytam már erre.

Azonban lelkileg nehéz volt feldolgozni hogy minden olyan jógapozíció, amit korábban könnyedén megcsináltam, most már nem megy. Alig vártam a szülést követő hatodik hetet, hogy újra le tudjak menni a terembe. De az elején a gerincjóga is hardcore irányzatnak tűnt egy darabig. J Aztán beálltam a heti 2 alkalomra, és így tökéletes lett az élet. Egészen Dávid 1 éves szülinapjáig.

A többit innentől már ismeritek. Itt olvashatod el, ha még nem tetted. 

“Ha kíváncsi vagy arra, hogy ki vagy, a jóga a tökéletes alkalom, hogy megtudd.”

(Sri Aurobindo, szabadságharcos, filozófus, jógi, guru és költő)

De a történet nem ér szomorú véget. Dávid és az apukája egyre többet akarnak együtt lenni, így újra visszatérhetek régi szenvedélyemhez, a jógához. És a múlt héten ez kétszer is sikerült. Szinte hihetetlen! Tudjátok mikor történt ilyen utoljára? Amikor a fiam pár hónapos volt. Napi ötször aludt, és így heti kétszer szabad voltam. Akkor anyósom vigyázott a gyerekemre.

Óriási élmény volt ez a két alkalom. Előszőr egy yin-jógán vettem részt. A hosszan kitartott ászanák közben elengedhettem azokat a felesleges érzelmeket, amiket valaha elraktároztam a testemben. A másik alkalom pedig egy szuper vinyasa flow, egy yang minőségű jóga volt. Ennek a lényege, hogy megteremtsük a harmóniát önmagunkban és ezen keresztül a mindennapjainkban.

Azóta folyamatosan a felhők felett röpködök. Tudom, mi a zen, megvilágosodtam és alig várom a következő órát.