Nem volt könnyű számomra az iskolában, ahogyan a páromnak sem. Hosszú éveken keresztül szenvedtünk a rendszerben, mert nem éreztük a helyünket benne. Ez rossz útra terelt minket, korán elveszítettük az érdeklődésünket az iskola iránt, és ki tudja mi lett volna belőlünk, ha nem találkozunk egymással a 20-as éveink elején.

Már akkor Dávid oktatásán gondolkoztam, amikor még a pocakomban volt. Tudtam, hogy nem lesz könnyű helyzete, tekintve, hogy minket választott szülőnek. A rendszerbe nehezen beilleszthető emberek vagyunk, ezért alaposan átgondolva a témát mindenképpen alternatív oktatásban gondolkoztunk, és a montessori szemlélet mellett kötöttünk ki. Akkor még nem gondoltam, hogy mindaz, amit akkor hittem mehet a kukába, mert a diabétesz felülír mindent. Elkezdtük a bölcsit, aztán eltanácsoltak minket. Nincs elég idejük a diabéteszre. Nagyon szíven ütött a dolog. Itt olvashatsz róla.
A következő bölcsinek nagyon hálás vagyok. Nagy szeretettel fogadtak minket, és az óvónéni remekül kezelte a diabéteszt. Decemberben az ő javaslatuk alapján mentünk el megnézetni Dávidot, mert úgy látták, esetlen a mozgása. Megállapították, hogy szinte az összes ősi reflexe megvan még, és az idegrendszere nem az elvárásoknak megfelelően fejlődik.

Januárban megtörtént a bölcsiben a féléves értékelés, ahol nagyon megijedtem. A gondozók elmondták, hogy Dávidot nem tudják megnyugtatni, ha sír, és folyamatosan igényli a figyelmet és legalább egy ember állandó figyelmét. Nem szereti, ha a többi gyerekekkel is foglalkozik a gondozó, és hangot is ad neki. Nem bírja a változást, nem kötik le a játékok, kivéve a hangszerek. Két éjszakán keresztül egy szemhunyásnyit sem aludtam éjszaka, mert folyamatosan gondolkoztam. Minden pillanatban arra gondoltam, hogy valami baj van, és nem tudom, mit tegyek. A harmadik napon kitaláltam, hogy megkeresek egy gyermekpszichológust, hogy segítsen tisztán látnom. Az egyik legjobb döntésem volt. Általa sikerült Dávidot még jobban megismernem. Ő azt mondta, nincs nagy baj, mindössze a gyermekem ingerkereső, élénk kíváncsi természet, aki ha nem kap elég ingert, akkor teremt magának.

Elváltunk a bölcsitől közös megegyezéssel, békében. Nem voltam csalódott, és főként nem haragudtam. Megpróbálták. Utólag már tudom, hogy Dávid és a bölcsi nem passzoltak egymáshoz. Mert bizony van ilyen, és ezt el kell fogadni. Sem velük sem velünk nincs gond, csak nem illünk egymáshoz.
Azért megkerestem még egy másik bölcsit, hogy egy utolsó esélyt adjak az intézményeknek, ami a szemlélete alapján jó lehetett volna és Dávid nem „szabályos” dolgait is úgy érezték, hogy kezelni tudják, de megijedtek a diabétesztől. Nem érveltem, nem győzködtem őket, elfáradtam. Ekkor elengedtem az erőlködést. Nekünk nem kell bölcsibe járnunk. Lezuhant a szívemről egy kő, és az alábbi megoldás született. Heti 2 nap bébiszitter, heti 3 nap nagymama.

Ez így ment egy hónapig, amikor is anyósom kitalálta, hogy szívesen elvinné Dávidot a majdnem szomszédos családi bölcsödébe hetente 1-2 alkalommal, hogy gyerekek között legyen. Mert azt tudtuk, hogy gyerekek között kellene lennie. Természetesen mindezt úgy, hogy anyósom ott maradna, és ő kezelné a diabétesszel felmerülő dolgokat. Megkerestem a bölcsit, és elmentem, hogy megbeszéljük a részleteket. Elmondtam, hogy mindezt azért kérjük így, mert nem várom el, hogy ekkora terhet tegyek rájuk.
A beszélgetés azonban más fordulatot vett, nyitottak voltak, és szívesen fogadták volna Dávidot. Nem volt veszítenivalóink, belecsaptunk Dávid beszoktatásába, heti 4 egész napra. Ennek már 3 hete. A bölcsis tapasztalataim külön bejegyzést érdemelnek, így majd egy következő alkalommal fejtem ki.

Mi az, amit tanultam ebből az egészből?

Idegrendszeri éretlenség
Ha azt látod a gyermekeden, hogy izgalmi állapotban ökölbe szorítja a kezét, lábujjhegyezik, 2,5 évesen még mindig sokszor kel éjszaka, és néha nekimegy tárgyaknak, illetve minden érdekli, de semmi sem, izgága, akkor mindenképpen érdemes megnézetni őt. Akkor is, ha a mozgásfejlődése felcserélődött. Talán szenzoros integrációs zavara van. Tornával és fejlesztő pedagógussal javítható ez az állapot, és minél korábban veszik észre, annál jobb. Én bízom benne, hogy az iskolában már nem fog gondot okozni. Mi a Step by Step terápiás központba Ayres terápiára járunk Sóti Krisztinához. Nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek. Már 3 hónap után óriási fejlődést ért el Dávidnál.

Ha nem muszáj, ne kérj bélyeget
Van, amikor szükség van arra, hogy kimondják, hogy sajátos nevelési igényű egy gyermek, de ha nem muszáj és papír nélkül is tudjátok fejleszteni, akkor ne kérjetek róla írásos igazolást. Amennyiben később veszik észre, hogy valami máshogyan fejlődik, egyértelműen jobb, ha gyógypedagógus is foglalkozik a gyermekkel az iskolában, hogy a szintet tudja tartani.
Azonban minél hamarabb veszed észre a jeleket, hogy valami nem úgy működik a gyereknél, mint a többieknél, annál előbb el lehet kezdeni a fejlesztést. Ma olvastam például egy cikket arról, milyen nehezen diagnosztizálják a magasan működő asperger tünetcsoportot. Az édesanya azért nyilatkozott nagyon pozitívan, mert legalább már tudják, milyen területen kell fejlődnie az iskolás gyereknek.

Otthoni foglalkozások
Sosem figyeltem tudatosan az otthoni játékok céljára, mostanáig.
Például ha elkezdünk egy játékot közösen, végig játsszuk. Akkor is, ha közben másikba kezd bele.
Figyelek arra, hogy feladatokat adjak neki, dobd, ki a szemetet pakold össze a játékaidat, pakold be a mosógépbe a ruhákat és meg is jutalmazzam érte.
Amit meg tud csinálni egyedül, abban nem segítek. Ha kéri, hogy segítsek, akkor biztatom, hogy menni fog és igyekszem pontosabb instrukciókat adni.
Van pár játék, ami komolyabban érdekli, igyekszem úgy alakítani a körülményt, hogy egyedül játssza ezeket. Nem kell órákig, de ha 10 percig sikerül, azt már több mint elég. Mostanában számos olyan játékot szereztünk, ami a korának megfelelő ideig (10-15 perc) leköti.

Ne félj a gyermekpszichológustól
Éberen feküdtem éjszaka az ágyban, amikor azt éreztem egy nagy fekete lyukban vagyok. Kijáratot nem láttam, viszont valamerre el kellett indulnom. Nincs ennél rosszabb érzés. Ekkor döntöttem úgy, hogy felkeresek egy gyermekpszichológust, hogy segítsen nekem.

A bölcsek azt mondják, hogy a gyermeket nem abban kell erősíteni, amiben jó, hanem abban, amiben kevésbé az.
Ezzel óvatosan. Igenis figyelni kell arra miben jó a gyerek, és hagyni, hogy csinálja. Dávid hallása, muzikalitása, és nyelvérzéke kiváló. Ezért járunk sok zenés programra, és 1 hónapja már a Budai Magánzeneiskola foglalkozásaira is.

És a legfontosabb, legyél büszke a gyermekedre. Semmi másra nincs szüksége, csak a te támogatásodra. A hiba nem bennünk/benne van, hanem a világ nem alkalmazkodott megfelelően ezekhez a gyermekekhez. A sémák még mindig nem változtak, miközben a gyerekek teljesen mások lettek.