Borzasztóan nehéz egy 2,5 éves dacos gyereket minden nap etetni. Aki még ráadásul diabéteszes is.

A hazai protokoll előírás szerint minden 1-es típusú diabéteszesnek azt tanácsolják, hogy éljen szigorú diéta szerint, és kerülje a cukros, fehér lisztes ételeket. Vagyis, kizárólag egészséges dolgokat egyen. Haha! Ugye egy IR-es, vagy egy 2-es típusú cukorbeteg esetén ez természetes, mivel a hasnyálmirigy nem megfelelően szabályozza az inzulintermelést. Na de egy 1-es típusú diabétesz esetén ez nem áll fenn, tehát az inzulint mindenképpen be kell juttatni a szervezetbe. Akkor miért ennyire szigorú a szabályozás?

Sokat törtem én is a fejem, és beszélgettem számomra oly nagy becsben tartott emberekkel. Aztán azt a következtetést vontam le, hogy ugyan esetükben el lehet tekinteni a szigorú diétától, de nagyon nehéz meghatározni, hogy mit is jelent a mértékletesség.

Tényleg, mit jelent? Egészségesen étkezel? De azért néha eszel valami édességet? Vagy egy joghurtot? Vagy egy kis csokit? Vagy igazi cukros jégkrémet? Vagy sült krumplit?

Szóval eljött az idő, hogy Dávid mindennapjaiba új ételeket csempésszek be. Mint a frissen sütött kenyér. Korábban sokat szenvedtem a kenyérrel, mert bármilyet vettem, az egekbe repítette a vércukrát. Az ok elég egyszerű. A kenyérre nem lehet semmit kenni. A kenyérre bármit rátenni bűnnek számít. A kenyérhez bármit pluszban enni lehetetlen.  Ilyen az élet egy dacos kölyökkel.

De mostanság valami megváltozott. A kenyérre már vajat is kenhetünk. Ez egészen hihetetlen. A frissen sütött kenyeret imádja melegen. Hidegen csak fintorogva eszi meg.

A másik új dolog a joghurt.

Az igazi, gyümölcsös, cukortartalommal bíró joghurt.  Előtte persze teszteltem, hogy milyen hatással van ez a vércukor értékére. Azt már kitapasztaltam, hogy gyorsan felszívódó szénhidrátot Dávid 100%-ban fogyaszthat uzsonnára, akkor sem zuhan le a cukra. A diabéteszeseknek ugyanis nem mindegy, mikor fogyasztanak lassú és mikor gyors felszívódású szénhidrátot. Erre van hivatalos ajánlás, de ez is mint a legtöbb dolog, egyénenként eltérő lehet. Szóval uzsira a joghurttól is gyönyörű a cukija. Hurrá! Természetesen, ha nagyon megemelte volna, nem esszük meg a cukros joghurtot.

Aztán ott van a túró rudi, ami meg sem mozdítja a vércukor értékét a túró miatt. A túróban sok a zsír, hacsak nem a zsírszegényet veszed. A zsír lassítja az ételek felszívódását.

Mindig sokat töröm a fejemet, hogy mi legyen az uzsonna. Például, hogy adok-e édességet vagy édesítőszert Dávidnak.

Emlékszem korábban az orvosunk azt mondta, hogy a gyereknél szoktatás kérdése az édesség dolog és a natur ízek. Vagy, hogy egyáltalán mi az, amit megeszik, és hogy azt milyen édesen szereti. Szerintem ez bullshit. Sajnos, nem szoktatás kérdése.

Próbálkoztam a natur ízekkel, hogy elkerüljök az édesítőszert. Az édesítőszerrel az a bajom, hogy nem tudjuk hosszútávon milyen hatása van a szervezetre. Igen, a természetes édesítőszerekről beszélek, mint az eritrit és a stevia. Jelenleg azt mondják, ez a legszuperebb, de annyira újak, hogy fogalmunk sincs arról 10 év múlva mi derül majd ki róla. Éppen ezért nem szeretném tömni vele a gyereket.

Ha Dávid egészséges lenne, akkor sem kapott volna 2 éves koráig édességet. Nekem nincs bajom a cukorral. A sok cukorral van bajom, és ugyanígy a sok édesítőszerrel. A másik oldal, azaz a sós ételek sem jobbak. Kivéve, ha te sütöd otthon.

De ha nem adsz neki nasit, akkor mit egyen a gyerek? Dávid a gyümölcsök közül 1 éve csak almát hajlandó enni. A nyers zöldségekbe néha beleharap. Pedig én kitartóan próbálkoztam. Egyébként főve, grillezve, párolva nagyon sok zöldség kedvenc, de nyersen nem.

Visszatérve a szoktatáshoz, biztos vannak gyerekek, akiknél működnek a jedi trükkök, de nem az én gyerekemnél. Félretettem hát azt az elvem, hogy nem adok a gyereknek édesítőszert. Így már legalább nem mondja mindenre azt, hogy nem kéri.

Beszereztem egy szuper, mindentudó gépet, aminek leginkább a dagasztó funkcióját használom, és belevetettem magam a sütésbe. Imádom. A sütés egy nagyon kellemes kikapcsolódás lett az életemben, és boldogan csemegézik a fiúk az elkészült finomságokat.

De a lényeg, hogy nem biztatok arra senkit, hogy egyen sok édességet vagy nasit. Ne tegye! De egy 2,5 éves gyerek esetében muszáj, hogy átgondoljunk bizonyos dolgokat és kialakítsunk új szokásokat. Félretegyük a korábbi elképzeléseket, és alkalmazkodjunk a körülményekhez. Egy-egy sütemény, joghurt, vagy bármilyen édesség nem a világvége. Legyél rugalmas!

Amikor Dávid először evett joghurtot, 1 héten keresztül csak azt akarta reggelire, ebédre, vacsorára. Aztán elmúlt az újdonság varázsa, és azóta csak heti 1-2 alkalommal kéri. Én mindig megkérdezem először a gyerekemet mit szeretne enni, hátha van valami, amit éppen kíván. Így szoktam néha reggel 8 órakor palacsintát sütni. J

Fontosnak tartom a mértékletességet mind az egészséges, mind a diabéteszes gyerekeknél. De ezt a legnehezebb betartani. Hajlamos vagyok arra, hogy valami a szenvedélyemmé váljon, így nekem nagyon-nagyon sok munkám van abban, hogy mértékletesen éljek. Pár évvel ezelőtt, mielőtt nekifogtam volna magamon dolgozni, változtatni, úgy tartottam, a mértékletesség a világban az egyik legnagyobb erény. Mára már nem jelent gondot ezzel együtt élni. De eddig eljutni óriási meló volt.                        

Nem jó, ha a mérleg folyamatosan elbillen egyik vagy másik irányba. Ezt kell megtanítani a gyerekeinknek is. És ez bizony nem kis feladat. Ahhoz, hogy az egyensúly megmaradjon, tapasztalatokat kell szereznünk, Nekünk és a gyerekünknek is.

Éppen ezért a ünnepi mézeskalácsunkból biztos nem fog hiányozni a méz.