A hétvégén kitaláltuk, hogy elmegyünk a kedvenc hamburgerezőnkbe. Gyerekestül. Aztán teljesen máshol kötöttünk ki, és így jól pórul is jártunk.

2 hónappal ezelőtt evett először Dávid sült krumplit. Ízlett neki, imádta. Perszehogy :-)

A diabétesze miatt nem eszünk krumplit, mert borzasztóan megemeli a cukorszintjét, de a sültkrumpli, az persze más! A zsíradék, amit tartalmaz elég ahhoz, hogy lassabban szívódjon fel a benne lévő cukor. Ezért jelentősebb emelkedés nélkül néha együtt „bűnözhetünk.”

A családunk lassan készülődik. Most is egészen addig tologattuk az indulást, amíg lekéstünk a kedvenc helyünkről, így teljesen másfelé indultunk el. Útitársnak, mint mindig, most is betettem a táskámba a kis konyhai mérlegünket.

Nálunk a főzés-étkezésnek már bejáratott útja van:

• Nyersen lemérek mindent amiben szénhidrát van.
• Kiszámolom az adott étel pontosan mennyit is tartalmaz.
• Lemérem az elkészült ételt.
• Kiszámolom, mennyit adhatok belőle Dávidnak. (Ez általában 20 gr CH, de ritka amikor mindet megeszi. )
• A végén kiszámolom összesen hány gramm CH-t evett meg, és ahhoz mennyi inzulint adjak.

 Van néhány étel aminél lehet általánosítani, és nem kell mindig méricskélni. Ilyen a sült krumpli, a natur édesburgonya, az ugyanolyan tésztafélék, a bulgur. Illetve az elkészített étel is lehetne ilyen. De én sajnos képtelen vagyok úgy főzni, hogy mindig pontosan ugyanannyi kerüljön az összetevőkből egy-egy ételbe. Akkor inkább számolok. :-)

Szóval elmentünk a másik hamburgereshez, elővettem a mérlegemet és megmértem hány gramm krumplit adok Dávidnak.

Kicsit még mindig furán érzem magam, amikor méregetem az ételt. Én sosem láttam másnál ilyet, de lehet, hogy csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy nem tudom ránézésre a sültkrumpli szénhidrát tartalmát megbecsülni. :)

A páromnak ízlett a hambi, nekem kevésbé. Dávid megette az összes krumplit. Nagyon finom volt, szinte gyanúsan finom.

Úton hazafelé, nem győztem hallgatni, hogy sípol a pumpa, mert folyamatosan emelkedett a cukorszint. Akkor már biztos voltam benne, hogy ez nem csak egyszerű krumpli volt. Mert nem csak meghámozták és megsütötték, hanem valamivel össze is keverhették. Gondolom, cukorral, hogy édesebb legyen. Persze, nem kérdeztük meg előre, nem is gondoltunk rá, hogy ilyen előfordulhat. Ebből az esetből azonban tanultunk.

Dávidnak a pumpán kívül van szenzora  is, ami folyamatosan monitorozza a vc (vércukor) értékét. Amíg nem volt szenzorunk kb. 15-18 alkalommal mértünk cukrot neki naponta, így viszont elég 3x, és csak azért, hogy ellenőrizzük, pontos-e a mérés. Ugye, hogy szinte már túl könnyűnek tűnik ez a dolog? Nem az! :)

Mire Dávid ágyba került, addigra a cukorszintje már közelített a normálishoz. Ha nem reagálok gyorsan, akkor ez a szint gyorsan elszálhatott volna. Megúsztuk.

Mai mantra: legyél gyors és ne egyél ismeretlen helyen sült krumplit!