Azt hittem ma arról fogok nektek írni, hogy minden oké, szép az élet, ezért kevesebb a mondanivalóm. Aztán az elmúlt 5 percben ez teljesen megváltozott.

Pár perce hívtam Dávid kezelőorvosát a vérvétel eredményéért.

Két héttel ezelőtt elmentünk a szokásos negyedéves kontrollra. Mivel Dávid már több mint 1 éve cukorbeteg, ezért legutóbb megbeszéltük, hogy csináltatunk egy teljes  vérképét.

Pár év múlva évente egyszer pár napra be kell majd feküdnünk a kórházba. Ez egy éves vizsgálat lesz. Amíg Dávid kisebb, addig megússzuk egy egyszerű vérvétellel. Mint mindig  most is mindent átbeszéltem a fiammal, hogy tudja mi és miért történik, így a mostani is simán ment.  

Negyedévente a hemoglobin szintet is ellenőrzik, aminek az eredményét ott a helyszínen megtudjuk. Ez az érték most 7,3.

Hogy ez jó vagy nem? Nem rossz, de akár lehetne jobb is. Emlékeztek a kiborulós írásomra? Leginkább ez jellemezte az utóbbi 3 hónapot. A legidegesítőbb az egészben az volt, hogy a technika akadályozta a kiegyensúlyozott vércukorértékeket. Igen. A technika.

Dávid egy kanülön keresztül kapja az inzulint, amit 2 naponta cserélünk. A kanült én és a párom szúrjuk be otthon. Ez a kanül az elmúlt 3 hónapban naponta bevérzett, így nem jutott elég inzulin Dávid szervezetébe ezért magas lett a cukra. Sok-sok magas vércukorral néztünk szembe, amiről nem is mi tehettünk.

 Van erre valami megoldás?

Egyelőre nincs. A gyártó azt mondja, nem tudok jól szúrni. Kérjem a kórház segítségét, ahol megmutatják újra, hogyan kell. Ez kissé vicces. 1 évig jól csináltam, aztán most hirtelen elfelejtettem? J Ezt az utat zsákutcának érzem.

 Az orvosunkkal felvetettük annak a lehetőségét, hogy egy másik fajta kanült használjunk. Jövő héten megyünk be a kórházba, hogy kipróbáljuk.

Áthidaló megoldásként most biztonságos helyekre teszem a kanült. Ez két gyönyörű hetet eredményezett. Béke és nyugalom. Az egyetlen izgalom, ami kitöltötte a mindennapjainkat, az a bölcsikezdés volt.  

De egyszer minden jónak vége szakad.

Most, hogy beszéltem az orvossal, letettem a telefont és elsírtam magam. Az 1-es típusú diabétesz egy autoimmun betegség, ahogyan a gluténérzékenység is. Éppen ezért, évente ellenőrzik a legérzékenyebb teszttel. Az imént megtudtam, hogy a gluténérzékenység most már nálunk reális veszély, mert Dávid cölikália megemelkedett szintje erre utal.

Még nem nyilvánították gluténérzékennyé, de nagy eséllyel indulunk ezen futamon.

Az orvos szerint az j szakirodalom azt mondja, hogy ez az érték még nem olyan vészes. Azért nem árt figyelni a tüneteket és gyakrabban ellenőrizni.

Van, aki szerint már most el kellene vinnem gasztroenterológushoz. Mégis úgy döntöttem, hogy megvárom a következő negyedéves kontrollt. Megbízom az orvosunkban.

Persze szíven ütött és sokkolt ez a dolog. Igaz, ezt is megoldjuk, mint mindent.

De a kérdés ott van a fejemben. Mi jöhet még? Talán még egy autoimmun betegség?

Optimista ember vagyok, így azt mondom, minden jó lesz. Minden tökéletes.