Múlt héten egy nagyon inspiráló beszélgetésben vettem részt, ahol az étkezési zavarokról beszéltünk az 1-es típusú diabétesszel élőket kiemelve és érintve. A beszélgetésben részt vett egy diabétesz szakpszichológus, egy diabetológus, diatetikus és egy olyan fiatal nő (Lívia), aki maga is majd 5 éven keresztül küzdött evészavarral 1-es típusú diabéteszesként. A diabulimia nem is kimondottan elismert betegség, mégis az 1-es típusú diabétesszel élők sajátossága.

A felvételt a Sportos Cukorbetegek Egyesület oldalán találod majd meg. http://www.sportoscukros.hu/

Nagyon sokat tanultam, mint szülő, és közben próbáltam magamat beleképzelni, mint problémás kamasz. És itt jegyezném meg, hogy szerintem belehaltam volna a diabéteszbe, ha nálam kis kamaszkorban diagnosztizálják.

Örök tanulságként szerintem tartsuk szem előtt, hogy minden gyerek, minden szülő és minden gyerek-szülő kapcsolat más. Szülőként nagyon fontos, hogy ismerjük a gyerekünket, törekedjünk rá, hogy megismerjük ŐT, ne pedig a fejünkben lévő álomképet kergessük.

A kamasz korban és kis kamasz korban diagnosztizált gyerekek körében sokkal gyakrabban fordul elő evészavar, mint a kis gyermekkorban diagnosztizált társaiknál. Ha érdekelnek a kutatások, Bády Diána, a diabmesék blog írója, és a partnerem, akivel ezt a beszélgetést vezettük, kitaláltuk, összeszedte a felhasznált szakirodalmat, érdemes beleolvasni, itt találod.

Szóval 5 fontos dolgot emelnék ki, ami nekem kulcs üzenetet hordozott:

Rugalmasság

Ha szigorú szabályokhoz ragaszkodok, a gyermek lázadni fog (biztosan lázadni fog), de nem mindegy miben és hogyan. Ha görcsösen ragaszkodok a szigorú étkezési szabályokhoz, a gyerek nagy valószínűséggel az étkezésben találja meg a lázadást. Egy 1-es típusú diabétesszel élő kamasznak ez az egyik legveszélyesebb „játék”. Nekünk szülőknek is rugalmasan érdemes kezelni a dolgokat, ami nem azt jelenti, hogy 20-as vércukorra is egyen a gyerek. De ha a konzervatív kezelés nem indokolt, ha ultragyors inzulint használ a gyerek, ne ragaszkodjunk mereven a korlátokhoz, ha ő ebben nem érzi jól magát. Mert a kulcs, hogy az életminőség is megmaradjon és amennyire lehetséges, jól érezze magát a gyerek.

Ne a diab határozza meg a gyereket

Szia! Milyen volt ma a cukrod? – jönne a kérdés azonnal a szülőtől, aki aznap először látja a gyerekét. Törekedjünk rá, hogy ne ezzel kezdjünk, mert így azt gondolja, a diabot elé soroljuk, amitől rosszul érzi magát. Azt gondolja a diab fontosabb, mint ő. A kamaszok nagyon érzékenyek, főleg, ha nemrég diagnosztizálták. Ez legyen az utolsó kérdés, akkor is, ha erre vagyunk a legjobban kíváncsiak. Nem hiszem, hogy egy kamasz ott és akkor felfogja az okokat, hiába próbálod elmagyarázni neki, hogy ő érte aggódsz. Nagyon fontos az alap bizalom felé, hogy amit ő akkor csinál, az jó, vagy legalábbis megfelelő.

Nyitottság

Ha fennáll az evészavar, és én mint, szülő rájövök, az nem szégyen, és a gyerek sem hibás. Ez egy probléma, amit meg kell oldani. És sokkal jobb, ha ez közösen történik. Ne hagyd a gyereket egyedül megküzdeni a problémával. Kérj segítséget, és ne szégyelld.

15 évesen kerültem először az anorexia szélére. Azt hiszem a legelső még nem volt olyan vészes, a másodiknál már rezgett a léc.  Anyukám nagyon megijedt, amikor öngyilkos akartam lenni, mert azt mondta egyek meg egy zsemlét. Elvitt egy pszichiáterhez, aki megkérdezte betegnek érzem-e magam. Mondtam, hogy nem. Megkérdezte, hány kiló vagyok, közölte, hogy a 48 kg normális súly a 173 cm-hez, és elengedett. A súly valóban normális, csakhogy nekem 62 kg-osan 36-os a méretem. Fogalmam sincs mi ilyen nehéz bennem. Szóval kb 32-es mérettel rendelkeztem. Nem tette fel a kérdést, mióta nem menstruál? Merthogy akkor már 8 hónapja. Nem tette fel a kérdést, hogy a nap 24 órájából hány órában gondolok az ételre? 24 lett volna a válasz. Nem tette fel a kérdést, hogy az iskolai teljesítményem romlott-e. Indokolatlan hiányzások jelentek meg, mert nekem haza kellett mennem 13 órakor megenni a falat vacsorámat.

Na de mégis átfordultam, és mi másba, mint a zugevésbe? Eleinte senki nem vett észre semmit, otthon örültek, hogy végre eszem, és elkezdtem hízni. Aztán persze kezdtem sokat híztam, nagyon sokat, végül kiestek a csontvázak a szekrényemből. Szó szerint. Anyukám bejött egy nap a szobámba, hogy valamit betegyen a szekrénybe, és kipotyogott az üres zacskó, az üres üveg, és a sok kaja. A száraz kenyeret is megettem akkoriban, amit a disznóknak tettek ki. Az iskolai teljesítményem a béka fene alá esett, tele voltam igazolatlan órákkal, már majdnem kirúgtak az iskolából. A suli nem vett tudomást a problémáimról, anyukám pedig próbálta a maga módján kezelni. Aztán valahogyan összeszedtem magamat ideiglenesen. Látszatra az evészavar elmúlt, de az evészavar csak egy tünet volt. A határkezelési problémáim 32 évesen szűntek meg és ekkor már volt segítségem. Bár, ha most valaki megkérdezné a férjemet, azt mondá ez nem igaz, szerinte túl sokat dolgozom. 

Kérj segítséget, mint szülő, legyél nyitott, próbálj meg valahogyan és nem erőből, hanem szeretettel és megértéssel segíteni a gyereknek. Ebben a helyzetben is a megoldást keresd és merj szembe nézni önmagaddal. Nem mindegy mennyi ideig tart az evészavar! 

Edukáció

Mit tegyen a kamasz, ha 1-es típusú diabétesz mellett fogyni akar? Milyen érdekes, hogy eleve diétás étrendnek hívjuk, szerintem hibásan, mert ez egy reform étrend.

Én, mint szülő, aki nem diabétesszel él, mégis hogyan segítsek a kamasz gyerekemnek ha fogyni akar? Szerintem keressük közösen a megoldásokat, tanuljunk közösen. Keressünk közösen dietetikust, aki segít összeállítani az étrendet. Tanítsd meg fogykúrázni a gyerekedet és vedd komolyan, ha nem érzi jól magát a bőrében.

Lívia is megemlítette a beszélgetésben, hogy sokat segítettek neki a táborok, a sorstársak. Nagyon sokat tanulnak itt a gyerekek az önállóságról, egymásról, a diabéteszről. Támogassuk ebben is a gyerekeket! A civil szervezeteknek köszönhetően elég sok lehetőség van rá országszerte.

Diabetológus

Hiába jó diabetológus valaki, ha közben a gyermek szenved és az életminőség nem szempont. Személy szerint nem hiszek abban, hogy mindenáron szenvedni kell, és a legnagyobb szigor mellett törekedni a jó cukokra. Időnként eszünkbe kell, hogy jusson a gondtalan gyerek, a nem beteg gyerek. Ha a gyerekünk nem szabálykövető, hanem inkább lázadó, önfejű tele ötletekkel, ne taszítsuk a legnagyobb szigor közé, mert visszaüthet. Az egyik legfontosabb tanulásom, mennyit számít, hogy a kezelőorvos személyisége is megfeleljen a gyereknek. Ő is jól érezze magát vele, és figyelembe vegye a gyerek életminőségét. 

Most döbbentem rá, mi mennyire szerencsések vagyunk az orvosunk személyében, köszönjük doktor úr!

Dáviddal (5 éves) tavaly az ovis Márton napon voltunk, ahol zsíros kenyér volt kitéve. Megengedtem neki, hogy egyen. Életében először evett fehér kenyeret. 8 zsíros kenyeret fogyasztott el.  (a cukra nem ment közben 7 fölé)

Az első szülinapi partyn ahová meghívást kapott, elmondtam neki, hogy mindenből ehet, ami van, és ez most a tortára is vonatkozik, nem viszek neki külön. Ha láttátok volna azokat a csillogó szemeket. Mindig rám nézett, ha elvett valamit az asztalról, ha nem oda figyeltem, szólt, hogy lássam. A tortát nem ette meg, de a lehetőséget nagyon szerette. Ehhez a hadművelthez azért kellett a pumpa és a szenzor, de évente csak pár szülinap van, és ha ez ennyit számít, akkor miért ne. ( a szülinapos anyukája mindennel készült Dávidnak külön és kérdés nélkül, én mindent megettem becsületesen  )

Nagyon sok ilyen első élményes sztorim van Dávidról, látom, mennyit számít neki, hogy a diab semmiben nem korlátozza az étkezését sem. Mert ha egészséges lenne sem hagynám, hogy kinder tojást egyen reggelire. Ezt már párszor átbeszéltük. :)

És a legfontosabb. Figyeljünk a gyerekünkre, szeressük és támogassuk őt, és jól szeressük a gyerekünket, ne úgy, ahogyan mi akarjuk, hanem ahogyan neki szüksége van rá!

A beszélgetést pedig mindenképpen hallgasd meg és tanulj te is belőle. Én azokat osztottam meg most, amelyek főként számomra hordoztak üzenetet és jelentést. Lehet, hogy te egészen mást hallasz belőle.