Nem mindig alakulnak úgy a dolgok ahogyan elképzeljük. Így történt, hogy egy szép őszi napon elhatároztam, hogy spenótos bulgurt készítek. Még sosem csináltam, de mindent el kell kezdeni valahogy.

Kivettem a fagyasztóból a spenótot, felvágtam a hagymát, és a fokhagymát.

A hagymát megdinszteltem és később  fokhagymát is tettem hozzá.

Jó sok hagymát vágtam, mi úgy szeretjük. Hozzáöntöttem a spenótot és elkezdtem kavarni. Közben jöttem-mentem, Dáviddal is játszottam.

Aztán amikor újra odamentem megkavarni az ételt, éreztem, hogy valami nem stimmel. Sem a szagával, sem az állagával. De nem gyanakodtam, mivel anyukám hozta nekem spenótot.

Két perc telt el amíg felfogtam, hogy ez bizony nem spenót, hanem sóska. Anyut felhívtam jól letoltam. Most mi mit fogunk enni?!

Leültem és fogtam a fejem. Döntöttem. Történjen bármi, ebből itt és most kaja lesz. Öntöttem hozzá egy kis paradicsomot, és hozzáfogtam elkészíteni a sóskás-paradicsomos bulgurt.

Megsóztam a sóskát. Öntöttem rá paradicsomsűrítményt és odatettem a bulgurt főni.

A sóskás paradicsomos masszát kóstolgatva éreztem, hogy kell bele még egy kis édesítő. Nem sok, kb. fél  teáskanálnyi (negyedannyit használok). Aztán ezt összeöntöttem a megfőzött bulgurral.

Mikor leültünk enni Dáviddal már tudtam, hogy győztem. Isteni finom volt.

Dávid pár percen belül becsókolta az adagját, aztán rámnézett azzal a gyönyörű, nagy szemével. Jelezte, hogy még kér. Mostanában ugyan már szavakkal kommunikál, de még kicsit keveri az igeragozást. Sokszor vicces mondatok születnek:  Anya, felveszlek! J

Hát, így történt, hogy feltaláltunk egy új, nagy kedvencet, amit mi egytál ételként eszünk. Húsimádók készíthetnek hozzá akár sülthúst is. A darálthúsos verziót nem ajánlom, én egyszer megcsináltam, de nem volt jó.

Bónusz: Megeszi a férjem is. Subidubidú!!!

Nem vagyok egy bagoly típusú ember. Sosem bírtam az éjszakázást. Este 10-kor aludtam, reggel 7-kor keltem.

Jaj, csak nehogy éjszaka szüljek!

A kilencedik hónap közeledtével nagy volt bennem a para. Csak nehogy éjszaka szüljek! Azt nem tudom, hogy bírnám ki. Sokkal jobb lenne nappal. Persze, Dávid ebben nem értett egyet velem. Délután kezdtem vajúdni vele és hajnalban meg is szültem. Így utólag visszagondolva, a fájások közepette tökmindegy volt, hogy éjszaka van vagy nappal.

A fiam 3 hónapos koráig nagyon jól aludt, éjszakánként csak 1x kelt. Akkor még nem tudtam, de az volt az igazi Kánaán. Aztán mint mindennek, ennek is vége lett. Olyan gyorsan tűnt el a nyugalom, mintha kikapcsoltak volna valamit.

Új szakasza következett az életünknek. Dávid éjszaka minduntalan felkelt. 20 percig tartott a mélyalvás szakasza, és utána, a REM fázisban azonnal ébredt. Nagyon naív voltam! Azt hittem, ugyanúgy élhetem az életem, mint előtte! Nem csoda, hogy hamar kiborultam.

Nem bírom tovább!

Feri egyszer csak elment az anyukájához. Magával vitte Dávidot is. Mellékelt a gyerekhez pár zacskó anyatejet, én pedig végre egy egész délutánt végigaludhattam. Mikor kipihenten felkeltem, nagy elhatározásra jutottam. Ha alszik a gyerek, alszom én is. Így fogom túlélni.

Egy darabig ez működött is. Gyereket kiságyból ki, gyereket ringat, gyereket kiságyba be, majd  gyorsalvás. Aztán az egyik barátnőm tanácsára levettük a kiságy oldalát is, és rögzítettük az ágyunkhoz. Így készült el a babaöböl. Ezzel sok értékes időt nyertem.

Persze semmi sem lehet tökéletes. Dávid ha felébredt, csak egyszer fogadta el a cicit. Ezért minden ébredésnél legalább fél órán keresztül ringatnom kellett, amíg végül le tudtam tenni.

Szép lassan újra ember lettem.

Egyéves korára már volt, hogy este 9-től éjfélig aludt, és csak utána ébredt 20 percenként.  Mindenesetre a babaöböl jól működött. Lassan sikerült ahhoz is hozzászoktatnom a gyerekem, hogy elfogadja a cicit. Dávid nem azért ébredt, mert éhes volt, vagy cici kellett, a probléma az volt, hogy nagyon sok tejem volt, és nem tudott cumizni rajta. Aztán erre is találtunk megoldást.

Tudom, vannak olyan gyerekek, akik kezdettől fogva jól alszanak. Vannak olyan gyerekek, akiknek meg kell érjen az idegrendszerük a jó alváshoz. (Ezt az érést 2-3 éves kor közé teszik. Minden egyes nap vágom a centit, várva, hogy mikor érünk már el odáig.) És persze, van egy harmadik kategória: a diabéteszes gyerek, akinek meg kell érjen az idegrendszere. Ebben a kategóriában van az én Dávidom is!

Bye-bye alvás!

Mikor beköszöntött hozzánk a diabétesz, akkor intettem búcsút örökre az alvásnak. Miért? Mert mikor a gyerek alszik, nekem akkor is mérnem kell a vércukrát. Mert éjszaka is lehet túl alacsony vagy éppen túl magas. És a mérés nem egy 5 perces művelet. Mára Dávid lassan már minden éjszakát átalszik, de míg ő alszik, addig én méricskélek.

Változások kora

Dávid leválasztásával, hogy már nem kap többet anyatejet, valami gyökeresen megváltozott. Olyan mértékben növekedett meg a fiam inzulinigénye, ami számomra felfoghatatlan. Nem szeretnék találgatni, hogy miért. Fogalmam sincs.

Az elmúlt hetekben a bázisinzulinját állítgattam a gyereknek. Nappal is, éjszaka is. És most tanítjuk egyedül elaludni. Találgatjuk, hogyan segíthetjük ebben, mi a legjobb neki. Jelenleg tesztidőszakaszban vagyunk.

Challange Day

A párom üzleti úton volt. A legnagyobb kihívást az okozta, hogy egyedül beleszúrjam a kanült a felébresztett, ordító gyerekbe.

Első próbálkozás: sikertelen

Alig tudtam lefogni Dávidot. Igazából a második próbálkozás is egy katasztrófa volt, mert már délelőtt cserélnem kellett az éjjel betett kanült. Így nem mondanám túl sikeresnek ezt az éjszakai akciót, de szerencsére ez elég kirívó eset.

Ilyen történetek után sokszor összeomlok. Úgy érzem, túl nagy feladatot kaptam. A szemem előtt lebegnek a diabétesz lehetséges szövődményei. Félek és kétségekkel küszködök.

És mindig ott a kérdés: vajon jól csinálom azt, amit csinálok?

 Ha érdekel a téma, kövess a facebookon is. Kattints ide. 

• Apa nem szereti az édesburgonyát
• A 2 éves fiam nem szereti a húst
• Anyának tök mindegy, csak gyorsan kész legyen

A dilemma a következő: mit főzzek?
Hölgyeim, ismerős a kérdés?

A szempontok:

- Anya, legyél velem! (a 2 éves kisfiam, aki nehezen viseli, ha nem rá figyelek)

- Nem szeretem a reformételeket! (a férjem, aki nehezen fogadja el az újdonságokat)

- Együnk már egy kicsit változatozabban, több zöldséggel! (egy reformkonyhát imádó vegetáriánus (aki most idő híján nem az), aki szeretné, ha több ideje lenne főzni – ez vagyok én)

Ja, és mindezek mellett még: Dávid diabéteszes!

Amit kerestem:

• Serpenyőben kell, hogy készüljön
• Legyen benne édesburgonya

Ez volt itthon, és az egyetlen tepsiben a rakott bulgur volt. Nem akartam még azzal is szöszölni. A férjem kiszavazta az édesburgonyát. Neki maradt az előző napi rakott bulgur. Én meg nekiálltam megkeresni, hogy mit is főzzek.

Ami a legjobban megfelelt a követelményeknek:

Stőhr Gréta egyik édesburgonyás receptje. Ez azóta Dáviddal nagy kedvencünk lett. Vagyis imádjuk. Nincs benne hús. A vércukor meg sem mozdul tőle. Hihetetlen gyorsan készen van. Az eredeti vegán recept itt található. Én tejszínnel csinálom, és más fűszert használok.

Hozzávalók:

• 1 nagyobb édesburgonya (tudjátok az a marha nagy)
• fél liter tejszín
• petrezselyem zöldje
• ízlés szerint fűszerek (én vegeta naturella ropogós szalmakrumpli fűszersót teszek rá)

Fotó: http://gretakonyhaja.reblog.hu/

Elkészítés:

- Egy nagyobb édesburgonyát megpucolok, és szeletekre vágom.
- A tapadásmentes kerek serpenyőbe olívaolajat öntök.
- Ráteszem az édesburgonyát.
- Megfűszerezem.
- Ráöntöm tejszínt, és lefedem.
- 20 perc múlva leveszem róla a fedőt, és megszórom petrezselyemmel.

A gyerek nem sírt, és nem éheztünk. Sőt!
Próbáljátok ki, jó étvágyat!

Szénhidrát : 140 gr / 20 gr
Elkészítési idő: 25 perc

Csiribú ... csiribá ...

Visszatekerem az idő kerekét. Visszautazok az időben. Egy bizonyos helyre, egy bizonyos érzéshez. Az első pillanathoz amikor megláttam őt. Igen, előttem van, látom. Most ott vagyok, tudom, mit érzek, mit gondolok.

Ja, az égvilágon semmit. Mert túl jó volt az a buli is. Alig vártam már, hogy végre újra a zenére koncentráljak, és hogy senki ne szóljon hozzám. Akkoriban ugyanis nem beszélgetni jártam a bulikba, hanem táncolni. Őrjöngeni.

Ő volt az aktuális DJ, a keverőpult mögött állt. Én azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák ezt azt az egész DJ dolgot. Csak a zenéjét éreztem. De azt nagyon.

Mindezek ellenére egyszerűen nem voltunk egymás esetei. Látszólag.

Egyre többször összefutottam vele. De egy nagyszájú, kopasz majomnak gondoltam. Ő pedig semminek nem gondolt. Átnézett rajtam, hiszen minden nap más és más csajt vihetett haza.

Akkor léptem ki egy kapcsolatból és végre szingli voltam. Nagyon élveztem. Nem akartam új kapcsolatot, sem szerelmet, sem semmit.

Aztán, mint a filmeken ... az egyik buli után nálam kötöttünk ki. Aznap sokat beszélgettünk. Számítottunk a barátainkra is, mert ők is bejelentkeztek, hogy buliznának, de szép lassan mindenki elfogyott körülöttünk. Ketten maradtunk. Mondtam neki, én nem szeretném, hogy hírbe hozzanak minket, ezért külön-külön távozzunk.

Persze, mindenről Tolkien tehet!

Sokat beszélgettünk. Mindenről. Sok témánk volt. Aztán meglátta a Tolkien könyveimet a könyvespolcon, és ott valami elkezdődött. Kiderült, hogy mindketten rajongók vagyunk. Még sosem találkoztam addig olyan pasival, aki annyira szerette volna a fantasyt és sci-fit, mint én. Ja, és sokkal jártasabb volt ebben a támában, mint én.

Ott kezdődött minden. A heves tiltakozással a szerelem ellen. Aztán a nagy pofára eséssel, hogy ezeknek a történéseknek az irányítását már rég kivették a kezemből. Letaglózott, amikor rájöttem, hogy mégis ő az, akiről egész életemben álmodoztam. Csak hát álmomban sosem láttam az arcát.

Akkoriban azt hittük, felnőttek és érettek vagyunk. 23 évesen! De még rengeteg dolog állt előttünk. Például a közös jövőnk, ami sosem volt kétséges számunkra. Az dolgok ezután már szinte maguktól történetek.

Rengeteg problémánk volt a másikkal. Nagyon különböztünk egymástól. Mindent meg kellett oldanunk, és a szerelem mindenen átsegített. Feltétel nélkül adtuk át magunkat egymásnak.

Aztán megszületett a mi.

Emlékszem az sem ment könnyen. Túl gyorsak és túl szenvedélyesek voltunk mindketten. Hosszú éveken át kellett tanulnuk egymást.

Most is itt van előttem a kép, amikor letérdelt elém és megkérte a kezem. Hihetetlen volt! Szinte megszólalni sem tudtam. Aztán egyszer csak megtörte a csendet és azt mondta: mondj már valamit, mert töri a kő a térdemet!

Igent mondtam.

Életem legjobb döntése volt. Emlékszem arra, mikor ott álltunk izgatottan, és egymás kezét szorítottuk . És arra is, mikor megpecsételtük egymásnak tett fogadalmunkat.

Kívánok neked boldog 10. házassági évfordulót, drága férjem!

Köszönök neked minden veled együtt töltött pillanatot!

Míg Dávid meg nem született eszemben sem volt a Balatonon nyaralni! Hisz annyi csodás hely van a világon, amit még látnom kell. És már úgyis annyiszor voltam ott gyerekkoromban. Mint a legtöbben közülünk.

De most úgy alakult, hogy pár napot hármasban tölthetünk el Balatonkenesén. Feri, Dávid meg én. Aztán még pár napot a nagyszülőkkel Balatonmáriafürdőn. Jupijééé!

Viszont a tátrai kirándulás tapasztalati után kicsit megijedtem. Mit adok majd a gyerekemnek enni? Kezdtem kétségbe esni. De hamar megjött a segítség tőlem sokkal tapasztalatabb anyukák személyében. Szinte kérdés nélkül mondták a jobbnál jobb tanácsaikat. Most már mindent tudok arról, milyen ételekkel készüljek,  ha külföldre vagy belföldre megyek nyaralni.

Mi most szállodában vagyunk félpanziós ellátással. Itt az sajnos nem jöhet szóba, hogy gyorsan főzök valamit. Vannak anyukák, akik éppen ezért inkább az apartmanra szavaznak. Mármint a konyha miatt. De én azt mondom, ha megteheted, nyaralj szállodában. Így sokkal kényelmesebb. És biztos van megoldás a problémás esetekre is. Hát persze, hogy van.

A megkérdezettek anyukák közül abban mindenki egyetértett, hogy a kisétkezésekre (tízórai és uzsonna) vásároljunk be még otthon. Gulllon keksz, rágcsa és minden olyan, amit megehet a gyerkőc. Elmentem a DM-be. A kosár hamar tele lett: kölesgolyó, kekszek, cukormenetes gyümölcsszeletek, ropi. A biztonság kedvéért az útra frissen sütött pogácsát is vittünk magunkkal. Ez tehát kipipálva.

Reggeli. Az előző utazások tapasztalata alapján: kell valamilyen korpás, rozsos, teljes kiőrlésű pékáru. Aztán majd meglátjuk, melyik milyen hatással van a cukorszintre. Ezenkívül bepakoltam még túrót és banánt. A banános túró Dávidnál szinte mindent étkezési problémát megold, és sokszor bevethető.

Ebéd és vacsora. Az édesanyák további tanácsa: vigyünk magunkkal köretet. Olyat, ami jó a gyerekünknek (édesburi, bulgur, durum tészta). Ezeknek könnyen meghatározzuk a szénhidrát (CH) tartalmát, és bármivel tudjuk tálalni . Zseniális ötlet, soha nem jutott volna eszembe! Ez az összes problémánkat megoldja. Persze, ha szükséges, délben a sült krumpli is bevethető.

Én a biztonságra törekszem, így hoztunk magunkkal egy kevés hazait is lefagyasztva. Kiolvasztom, melegítem és kész az ebéd. De erre csak akkor van szükség, ha éppen nem ülünk be sehová. Végülis megtehetjük, félpanziós ellátásban vagyunk.

Szóval, vidáman, gondtalanul töltjük itt napjainkat! És végre tökéletes vércukor értékekkel! Azt kell mondjam, minden tökéletes. Habár be kell vallanom, a nyaralás elég fárasztó egy kétévessel. Valahogy rosszul van felosztva az energiaszintünk. Az enyém véges, az övé meg végtelen.

Nem baj. Holnaptól nyaralunk! Megérkeznek a nagyszülők és átveszik az irányítást. De jöjjön, aminek jönnie kell. Pont ránk fér egy kis pihenés!