Csiribú ... csiribá ...

Visszatekerem az idő kerekét. Visszautazok az időben. Egy bizonyos helyre, egy bizonyos érzéshez. Az első pillanathoz amikor megláttam őt. Igen, előttem van, látom. Most ott vagyok, tudom, mit érzek, mit gondolok.

Ja, az égvilágon semmit. Mert túl jó volt az a buli is. Alig vártam már, hogy végre újra a zenére koncentráljak, és hogy senki ne szóljon hozzám. Akkoriban ugyanis nem beszélgetni jártam a bulikba, hanem táncolni. Őrjöngeni.

Ő volt az aktuális DJ, a keverőpult mögött állt. Én azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák ezt azt az egész DJ dolgot. Csak a zenéjét éreztem. De azt nagyon.

Mindezek ellenére egyszerűen nem voltunk egymás esetei. Látszólag.

Egyre többször összefutottam vele. De egy nagyszájú, kopasz majomnak gondoltam. Ő pedig semminek nem gondolt. Átnézett rajtam, hiszen minden nap más és más csajt vihetett haza.

Akkor léptem ki egy kapcsolatból és végre szingli voltam. Nagyon élveztem. Nem akartam új kapcsolatot, sem szerelmet, sem semmit.

Aztán, mint a filmeken ... az egyik buli után nálam kötöttünk ki. Aznap sokat beszélgettünk. Számítottunk a barátainkra is, mert ők is bejelentkeztek, hogy buliznának, de szép lassan mindenki elfogyott körülöttünk. Ketten maradtunk. Mondtam neki, én nem szeretném, hogy hírbe hozzanak minket, ezért külön-külön távozzunk.

Persze, mindenről Tolkien tehet!

Sokat beszélgettünk. Mindenről. Sok témánk volt. Aztán meglátta a Tolkien könyveimet a könyvespolcon, és ott valami elkezdődött. Kiderült, hogy mindketten rajongók vagyunk. Még sosem találkoztam addig olyan pasival, aki annyira szerette volna a fantasyt és sci-fit, mint én. Ja, és sokkal jártasabb volt ebben a támában, mint én.

Ott kezdődött minden. A heves tiltakozással a szerelem ellen. Aztán a nagy pofára eséssel, hogy ezeknek a történéseknek az irányítását már rég kivették a kezemből. Letaglózott, amikor rájöttem, hogy mégis ő az, akiről egész életemben álmodoztam. Csak hát álmomban sosem láttam az arcát.

Akkoriban azt hittük, felnőttek és érettek vagyunk. 23 évesen! De még rengeteg dolog állt előttünk. Például a közös jövőnk, ami sosem volt kétséges számunkra. Az dolgok ezután már szinte maguktól történetek.

Rengeteg problémánk volt a másikkal. Nagyon különböztünk egymástól. Mindent meg kellett oldanunk, és a szerelem mindenen átsegített. Feltétel nélkül adtuk át magunkat egymásnak.

Aztán megszületett a mi.

Emlékszem az sem ment könnyen. Túl gyorsak és túl szenvedélyesek voltunk mindketten. Hosszú éveken át kellett tanulnuk egymást.

Most is itt van előttem a kép, amikor letérdelt elém és megkérte a kezem. Hihetetlen volt! Szinte megszólalni sem tudtam. Aztán egyszer csak megtörte a csendet és azt mondta: mondj már valamit, mert töri a kő a térdemet!

Igent mondtam.

Életem legjobb döntése volt. Emlékszem arra, mikor ott álltunk izgatottan, és egymás kezét szorítottuk . És arra is, mikor megpecsételtük egymásnak tett fogadalmunkat.

Kívánok neked boldog 10. házassági évfordulót, drága férjem!

Köszönök neked minden veled együtt töltött pillanatot!