• Apa nem szereti az édesburgonyát
• A 2 éves fiam nem szereti a húst
• Anyának tök mindegy, csak gyorsan kész legyen

A dilemma a következő: mit főzzek?
Hölgyeim, ismerős a kérdés?

A szempontok:

- Anya, legyél velem! (a 2 éves kisfiam, aki nehezen viseli, ha nem rá figyelek)

- Nem szeretem a reformételeket! (a férjem, aki nehezen fogadja el az újdonságokat)

- Együnk már egy kicsit változatozabban, több zöldséggel! (egy reformkonyhát imádó vegetáriánus (aki most idő híján nem az), aki szeretné, ha több ideje lenne főzni – ez vagyok én)

Ja, és mindezek mellett még: Dávid diabéteszes!

Amit kerestem:

• Serpenyőben kell, hogy készüljön
• Legyen benne édesburgonya

Ez volt itthon, és az egyetlen tepsiben a rakott bulgur volt. Nem akartam még azzal is szöszölni. A férjem kiszavazta az édesburgonyát. Neki maradt az előző napi rakott bulgur. Én meg nekiálltam megkeresni, hogy mit is főzzek.

Ami a legjobban megfelelt a követelményeknek:

Stőhr Gréta egyik édesburgonyás receptje. Ez azóta Dáviddal nagy kedvencünk lett. Vagyis imádjuk. Nincs benne hús. A vércukor meg sem mozdul tőle. Hihetetlen gyorsan készen van. Az eredeti vegán recept itt található. Én tejszínnel csinálom, és más fűszert használok.

Hozzávalók:

• 1 nagyobb édesburgonya (tudjátok az a marha nagy)
• fél liter tejszín
• petrezselyem zöldje
• ízlés szerint fűszerek (én vegeta naturella ropogós szalmakrumpli fűszersót teszek rá)

Fotó: http://gretakonyhaja.reblog.hu/

Elkészítés:

- Egy nagyobb édesburgonyát megpucolok, és szeletekre vágom.
- A tapadásmentes kerek serpenyőbe olívaolajat öntök.
- Ráteszem az édesburgonyát.
- Megfűszerezem.
- Ráöntöm tejszínt, és lefedem.
- 20 perc múlva leveszem róla a fedőt, és megszórom petrezselyemmel.

A gyerek nem sírt, és nem éheztünk. Sőt!
Próbáljátok ki, jó étvágyat!

Szénhidrát : 140 gr / 20 gr
Elkészítési idő: 25 perc

Csiribú ... csiribá ...

Visszatekerem az idő kerekét. Visszautazok az időben. Egy bizonyos helyre, egy bizonyos érzéshez. Az első pillanathoz amikor megláttam őt. Igen, előttem van, látom. Most ott vagyok, tudom, mit érzek, mit gondolok.

Ja, az égvilágon semmit. Mert túl jó volt az a buli is. Alig vártam már, hogy végre újra a zenére koncentráljak, és hogy senki ne szóljon hozzám. Akkoriban ugyanis nem beszélgetni jártam a bulikba, hanem táncolni. Őrjöngeni.

Ő volt az aktuális DJ, a keverőpult mögött állt. Én azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák ezt azt az egész DJ dolgot. Csak a zenéjét éreztem. De azt nagyon.

Mindezek ellenére egyszerűen nem voltunk egymás esetei. Látszólag.

Egyre többször összefutottam vele. De egy nagyszájú, kopasz majomnak gondoltam. Ő pedig semminek nem gondolt. Átnézett rajtam, hiszen minden nap más és más csajt vihetett haza.

Akkor léptem ki egy kapcsolatból és végre szingli voltam. Nagyon élveztem. Nem akartam új kapcsolatot, sem szerelmet, sem semmit.

Aztán, mint a filmeken ... az egyik buli után nálam kötöttünk ki. Aznap sokat beszélgettünk. Számítottunk a barátainkra is, mert ők is bejelentkeztek, hogy buliznának, de szép lassan mindenki elfogyott körülöttünk. Ketten maradtunk. Mondtam neki, én nem szeretném, hogy hírbe hozzanak minket, ezért külön-külön távozzunk.

Persze, mindenről Tolkien tehet!

Sokat beszélgettünk. Mindenről. Sok témánk volt. Aztán meglátta a Tolkien könyveimet a könyvespolcon, és ott valami elkezdődött. Kiderült, hogy mindketten rajongók vagyunk. Még sosem találkoztam addig olyan pasival, aki annyira szerette volna a fantasyt és sci-fit, mint én. Ja, és sokkal jártasabb volt ebben a támában, mint én.

Ott kezdődött minden. A heves tiltakozással a szerelem ellen. Aztán a nagy pofára eséssel, hogy ezeknek a történéseknek az irányítását már rég kivették a kezemből. Letaglózott, amikor rájöttem, hogy mégis ő az, akiről egész életemben álmodoztam. Csak hát álmomban sosem láttam az arcát.

Akkoriban azt hittük, felnőttek és érettek vagyunk. 23 évesen! De még rengeteg dolog állt előttünk. Például a közös jövőnk, ami sosem volt kétséges számunkra. Az dolgok ezután már szinte maguktól történetek.

Rengeteg problémánk volt a másikkal. Nagyon különböztünk egymástól. Mindent meg kellett oldanunk, és a szerelem mindenen átsegített. Feltétel nélkül adtuk át magunkat egymásnak.

Aztán megszületett a mi.

Emlékszem az sem ment könnyen. Túl gyorsak és túl szenvedélyesek voltunk mindketten. Hosszú éveken át kellett tanulnuk egymást.

Most is itt van előttem a kép, amikor letérdelt elém és megkérte a kezem. Hihetetlen volt! Szinte megszólalni sem tudtam. Aztán egyszer csak megtörte a csendet és azt mondta: mondj már valamit, mert töri a kő a térdemet!

Igent mondtam.

Életem legjobb döntése volt. Emlékszem arra, mikor ott álltunk izgatottan, és egymás kezét szorítottuk . És arra is, mikor megpecsételtük egymásnak tett fogadalmunkat.

Kívánok neked boldog 10. házassági évfordulót, drága férjem!

Köszönök neked minden veled együtt töltött pillanatot!

Míg Dávid meg nem született eszemben sem volt a Balatonon nyaralni! Hisz annyi csodás hely van a világon, amit még látnom kell. És már úgyis annyiszor voltam ott gyerekkoromban. Mint a legtöbben közülünk.

De most úgy alakult, hogy pár napot hármasban tölthetünk el Balatonkenesén. Feri, Dávid meg én. Aztán még pár napot a nagyszülőkkel Balatonmáriafürdőn. Jupijééé!

Viszont a tátrai kirándulás tapasztalati után kicsit megijedtem. Mit adok majd a gyerekemnek enni? Kezdtem kétségbe esni. De hamar megjött a segítség tőlem sokkal tapasztalatabb anyukák személyében. Szinte kérdés nélkül mondták a jobbnál jobb tanácsaikat. Most már mindent tudok arról, milyen ételekkel készüljek,  ha külföldre vagy belföldre megyek nyaralni.

Mi most szállodában vagyunk félpanziós ellátással. Itt az sajnos nem jöhet szóba, hogy gyorsan főzök valamit. Vannak anyukák, akik éppen ezért inkább az apartmanra szavaznak. Mármint a konyha miatt. De én azt mondom, ha megteheted, nyaralj szállodában. Így sokkal kényelmesebb. És biztos van megoldás a problémás esetekre is. Hát persze, hogy van.

A megkérdezettek anyukák közül abban mindenki egyetértett, hogy a kisétkezésekre (tízórai és uzsonna) vásároljunk be még otthon. Gulllon keksz, rágcsa és minden olyan, amit megehet a gyerkőc. Elmentem a DM-be. A kosár hamar tele lett: kölesgolyó, kekszek, cukormenetes gyümölcsszeletek, ropi. A biztonság kedvéért az útra frissen sütött pogácsát is vittünk magunkkal. Ez tehát kipipálva.

Reggeli. Az előző utazások tapasztalata alapján: kell valamilyen korpás, rozsos, teljes kiőrlésű pékáru. Aztán majd meglátjuk, melyik milyen hatással van a cukorszintre. Ezenkívül bepakoltam még túrót és banánt. A banános túró Dávidnál szinte mindent étkezési problémát megold, és sokszor bevethető.

Ebéd és vacsora. Az édesanyák további tanácsa: vigyünk magunkkal köretet. Olyat, ami jó a gyerekünknek (édesburi, bulgur, durum tészta). Ezeknek könnyen meghatározzuk a szénhidrát (CH) tartalmát, és bármivel tudjuk tálalni . Zseniális ötlet, soha nem jutott volna eszembe! Ez az összes problémánkat megoldja. Persze, ha szükséges, délben a sült krumpli is bevethető.

Én a biztonságra törekszem, így hoztunk magunkkal egy kevés hazait is lefagyasztva. Kiolvasztom, melegítem és kész az ebéd. De erre csak akkor van szükség, ha éppen nem ülünk be sehová. Végülis megtehetjük, félpanziós ellátásban vagyunk.

Szóval, vidáman, gondtalanul töltjük itt napjainkat! És végre tökéletes vércukor értékekkel! Azt kell mondjam, minden tökéletes. Habár be kell vallanom, a nyaralás elég fárasztó egy kétévessel. Valahogy rosszul van felosztva az energiaszintünk. Az enyém véges, az övé meg végtelen.

Nem baj. Holnaptól nyaralunk! Megérkeznek a nagyszülők és átveszik az irányítást. De jöjjön, aminek jönnie kell. Pont ránk fér egy kis pihenés!

Teljesen kiborultam, amikor ezt a sztorit meghallottam. Egy távolsági buszon utazás közben a sofőr nem hagyott enni egy 1-es típusú cukorbeteg gyereket. A gyermek időben jelezte, hogy ennie kell, de a sofőr ezt nem engedte. Azt mondta, ő is cukorbeteg és ő is kibírja evés nélkül. 

Vajon a tudatlanság felment-e az esetleges bűnök alól? 

Nem boncolgatnám ezt a filozófiai kérdést. Szerintem nem, de ez csak az én véleményem. A félinformációval rendelkező buszsofőr nem is sejtette, hogy a gyermek életét kockáztatta. De vajon tisztában volt azzal, mit kell tennie, ha a gyerek eszméletét veszti? Nem hiszem. Vélhetően neki 2-es típusú cukorbetegsége van. Fogalma sem volt arról, mi történik egy 1-es típusú diabéteszessel, ha leesik a cukra. 

Itt egy másik sztori is. Egy iskolai tanárról szól, aki ugyancsak nem hagyta enni a diákot az óráján. A tanár is cukorbeteg volt és persze, ő is kibírta az óra végéig evés nélkül. 

Ez csak két kiragadott történet a sok közül, ahol tudatlanságából (és esetleges hatalomvágyból) valaki a másik életével játszott. Gondolom, te már tudod, mit kell tenned ilyen esetben. Kérlek, oszd meg ezt tudást ismerőseiddel, hogy ők is felkészülhessenek a hasonló esetekre. 

Ha egy cukorbeteg gyermek azt mondja neked, ennie kell, akkor azt hidd el! Segíts neki, hogy ehessen! Ha kissé zavart, de még tudatánál van, ne ijedj meg. Ebben az állapotban még nyugodtan ehet és ihat, de közel jár, hogy elveszítse az eszméletét. 

Az 1-es típusú cukorbetegség nem játék, hanem gyógyíthatatlan betegség. Teljes értékű életet lehet vele élni, de csak akkor, ha betartják az írott szabályokat. Ennek ellenére előfordulhatnak életveszélyes esetek is, amikor szükség van a gyors beavatkozásra. 

Két alapvető probléma lehetséges. Amikor felmegy az ember cukra vagy amikor leesik. Hosszantartó magas vércukornál (hiperglikémia) kóma alakulhat ki. Ez egy hosszabb folyamat végeredménye, így nyilvános helyen elég ritkán fordul elő. 

A következőket tedd, ha egy cukorbeteg elveszíti az eszméletét a közeledben:

• Azonnal hívj mentőt! 

• A táskájában keresd meg a vércukormérőjét. 

• Ha találtál vércukormérőt, mérd meg a vércukorszintet.

• Mielőbb biztosítsd a szabad légutat. Fektesd őt stabil oldalfektetésbe vagy, ha azt nem tudod kivitelezni, az oldalára vagy a hasára. Ügyelj arra, hogy az esetleges légúti akadály (pl. nyál) könnyen tudjon távozni, kifolyni a szájüregből.
• Tájékoztasd a mentősöket! Mondd meg nekik a pontos vércukorértéket. Ne ijedj meg, ha a vércukormérő nagyon magas értéket (10 fölött, 20 fölött, 30 fölött) mutat, vagy azt írja: HI. Mindenről tájékoztasd az orvost! 
• Ha a vércukor értéke 3,5 alatt van, hipoglikémáiról beszélhetünk.

 Amennyiben az illető eszméletlen, keress nála narancssárga dobozt, amiben a glukagon injekcót tartja. Mondd el a mentősöknek, hogy megtaláltad.

FONTOS

A glukagon injekciót, csak azok adhatják be, akik előzetes képzésben részesültek! Amennyiben mégis szükséges beadni, a mentősök, el fogják neked mondani, mit kell tenned. 

NAGYON FONTOS 

Eszméletlen cukorbeteg szájába ne tegyél semmit, mert fulladást okozhat. Ilyenkor nem tud sem inni, sem enni. 

Amennyiben pontról pontra haladva követted a leírást, akkor mindent megtettél annak érdekében, hogy egy életveszélyes állapotban lévő ember életét megmentsd. Gratulálok!

Köszönöm neked, hogy elolvastad! Bízom benne, ha valaha a gyermekemmel történik hasonló és én nem vagyok a közelben, te ott leszel hogy segíthess neki. 

Minden évben elugrunk a barátainkkal egy hosszú hétvégére a Magas Tátrába. Hogy összejöjjön a csapat, hogy kiengedjük a gőzt, és hogy elfelejtsük végre a problémáinkat. Legalábbis nekem ezt jelenti ez a pár nap. 
Ahogy visszagondolok, úgy 6 éve kezdődött el ez a túrasorozat. A legelső kaland mindent meghatározott. Imádtam benne lenni. Hosszan sétálni és közben gondolkodni világmegváltó dolgaimról. A magas csúcsok közt eltörpülni látszanak problémáim. Hamar rájövök arra, hogy minden probléma olyan jelentéktelen, és igazából nem is számít. Mire lennék képes egy magasabb hegyen? 

Ha jól emlékszem, Dávid 11 hónapos volt az első túráján. Akkor még izgultam, pedig nem is tudtunk róla, hogy diabos. Izgultam, hogy hol pelenkázom, hogyan szoptatom, mi lesz ha le akar jönni a hátamról … Aztán akció közben mindig minden megoldódott. És nem is olyan sok idő múlva már a diabétesz is velünk tartott a kirándulásra, de ez sem vehette el a kedvünket. 
A felkészülés és bepakolás állandó macera. Hogy ne felejtsünk ki semmit, és mindenből pakoljunk  eleget.  

A mi rövidített listánk:

• vércukormérő
• pumpa
• szenzor
• tesztcsík
• inzulin

Gyönyörű időnk volt.

A hegygerincen Dávid is túrázott. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokat tud majd a saját lábán menni, mert általában a karomban jobban érzi magát. Azonban most megtörtént a csoda. És remélem, ez a csoda állandósul majd.
A csapat évről évre bővül. Az idén azt hiszem, 14-en indultunk útnak. Ketten már nagyon jól ismerik a terepet, így mindig ők tervezik az útvonalat. Minden esetben két út van előttünk: egy rövidebb és egy hosszabb. Mi mindig a rövidebbet választjuk! Egy 12 kg-os gyerekkel a hátadon te is így tennél! Idén már a térd és boka izületeim is megérezték a kirándulást, de ez nem szegheti a kedvem! Továbbra is lelkes rajongó vagyok. 

Pár napot eltöltöttünk Aggtelken is. Kipihentünk a túra fáradalmait. Aggtelek az egyik kedvenc. Jósvafő a másik. A párom apukája onnan származik, így összekötöttük a kirándulást egy rokonlátogatással. Olyan keveset látjuk őket, és nem túl nagy a család. 

Dávid persze most is feladta a leckét nekünk. A Müllerben kapható az 1-3 éves gyerekeknek való egytálétel, amiket ő is ehet. És ezeken fel van tüntetve a szénhidtráttartalom is. Ez szuper! Csak a gyermekem 3 nap után megunta ezeket. Levert a víz. Most mi lesz? Mit fog enni? Hogyan fogom kiszámolni az adagokat? 

Megint sültkrumpli.

Oké. Ha biztosak lehetünk benne, hogy friss krumpliból készült, akkor ez megmenthet minket. De itt megállt a tudomány. Ugyanis az én kicsi fiam nem eszik húst. Nem eszik magában zöldséget. És ezt folytathatnám órákig. Úgyhogy a táplálkozását mondhatjuk akár egyhangúnak is, de ha tudok valahol főzni, akkor ez változhat.
Persze, megoldottuk valahogy ezt a helyzetet. A varázslat a sültkrumpli, a banános túró, meg a kifli volt. Ezt ette a maradék 3 napon. A legnagyobb részben banános túrót. Nem vitás, hogy ezen fog felnőni, itthon is állandóan ezt eszi. A cukorértéke ingadozott, de nem az ételtől. Még mindig szenvedünk a kanüllel, de hamarosan erre is találunk megoldást. Mint mindenre. 

Összegzés

Remélem, Dáviddal sikerül megszerettetnünk az utazást és a túrázást. Minden évben elmegyünk majd együtt valahova. Akkor is amikor már felnőtt lesz, mi meg alig bírjuk vonszolni magunkat. 
A túrázás legyen veletek, kedveseim!