Miközben péntek reggel 6 órakor már az M3 autópályán robogtam 160-nal (hú remélem a férjem nem olvassa), azon gondolkoztam, ha mindez csúcsforgalomban történik, akkor biztosan rendőrt hívok. 

Anyukám, aki vidéken lakik Pest megyében, tőlünk kb 50 km-re, hajnali 5 órakor hívott kétségbeesve. (Dávid már 2 napja náluk volt, majdnem minden héten 3 napot lent tölt náluk nyáron, hogy én tudjak dolgozni, Dávid pedig ne járjon oviba. Anyu pedagógus. )

Az inzulinpumpa nem működik

A pumpa nem világít, csak sípol, azt írja beragadt egy gomb. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nem teljesen fogtam fel először mit mond. Aztán azt javasoltam, hogy nyomkodja végig párszor mindegyik gombot. Megtette, de semmi sem változott. Ekkor hívtuk fel a Medtronicot, és a beszélgetés végére indították az új pumpát.

De ezzel még nem volt a probléma megoldva, ugyanis 2 hete, amikor hazajött anyuméktól Dávid, és a kis táskát elérhető magasságban hagytam, kivette belőle a pent, és eltűnt az inzulintartó. Mivel évente 1 alkalommal szoktuk használni, nem siettem a beszerzésével. Hiba volt.

A kávé előtt azt találtam ki, hogy lemegyek Dávidért, és beviszem a kórházba, ekkor 12 volt a cukra, de a kávé után eszembe jutott, hogy felhívom a kórházat, és lefelé menet beugrok érte. Szerencsére tudtak adni nekünk, így ez sem volt gond. 7 órára pennel együtt már ott voltam Dávid mellett. Azt inkább nem írnám le, hogy a városban hogyan közlekedtem.

Dávid szervezete kb 2,5 órát volt inzulin nélkül, és mire megérkeztem, már 14,9-nél járt. Ha a te gyermeked nem diabos, és ezeket a számokat soknak találnád ne ijedj meg, én a 20-at tartom nagyon soknak.

Ezután hívott a futár, hogy reggel 8 órára megérkezik az új pumpa. Nagyon örültem, bár volt pár problémám, amit meg kellett oldanom. Honnan fogom tudni a beállításokat?

Pár perces gondolkodás után eszembe jutott, hogy ahová feltöltjük az adatokat, van egy riport a beállításokkal, gyorsan átküldte nekem a férjem. Ilyenkor mindent újra kell csatlakoztatni. A vércukormérőt és a szenzort is. Persze a szenzorhoz a töltőt nem vittem magammal, így azt csak otthon tudtam megtenni. Ami aggasztott, hogy fél 8 körül elkezdte fájlalni a hasát, aztán hányt is párszor. Őszintén megfontoltam, hogy pánikoljak vagy sem, de inkább a nem pánikolok mellett döntöttem. Sokkal több inzulint kellett adnom, mint a kimaradt bázis, de nagyon lassan megmozdult a cukra, és a hányinger is elmúlt. Ha mindez mondjuk délelőtt történik, biztosan nem lesz hányás, mert délelőtt nem gond, ha nincs rajta a pumpa. A cukra egész nap stabilan 10 körül volt folyamatos evés mellett is, de nem stresszeltem rajta, késő délután visszatért a normál tartományba.

Összeszedtem néhány tanulságot a mi esetünkből:

• Ha inzulinpumpát használtok is mindig legyen a közeletekben az inzulinhoz szükséges pen, tű és inzulin
• Ha külföldre utaztok, mindig kérjetek vakáció pumpát
• Ha nem vagytok biztosak valamiben, azonnal hívjátok a pumpa gyártóját
• Ha úgy látod a gyerek nincs jól, hívd fel az orvosotokat, és találjátok ki együtt mi legyen, és mire figyelj
• Ha szenzort használtak is mindig győződj meg róla, hogy elég tesztcsíkkal rendelkeztek
• A pumpáról maximum hetente mentsd le az adatokat (a mi mentetlen adataink most elesztek)
• Mindig legyen elérhető a riport az aktuális pumpa beállításokkal
• Ne ess pánikba, ne ijeszd meg a gyereket, de magyarázd el neki, mi miért történik. Dávid ugyan csak 4 éves, de mindent megértett, és az egészből semmit sem érzékelt.
• És a legutolsó: ha hajnalban kell problémákat megoldanod, igyál egy kávét, és várj 10 percet mielőtt átgondolod a megoldást.