Az óvoda. Az intézmény, ahová a gyermekünk legalább 3 évet jár.

Dávid 3 éves. 1 éves korábban diagnosztizálták 1-es típusú cukorbetegséggel.

Ez az élete. Tudja, hogy neki más ételt adnak, mint a többieknek. Elfogadja, ha nem ehet a többiekkel. Tudja, hogy ha a kezébe adnak egy szőlőcukrot, azt meg kell ennie. Tudja, hogy mindent ételt meg kell ennie, amit adnak neki. Tudja, ha alvás közben  a szája elé tesznek egy szívószálat, akkor abból innia kell. Tudja, hogy meg kell állnia, és nyugton kell maradnia, amíg az inzulinpumpáját nyomkodják.Tudja, hogy megszúrom 2 naponta, mert ezen keresztül jut inzulin a szervezetébe. Tudja, hogy ha mozog közben, esetleg bevérzik, és újat kell szúrni, ezért nem mozdul. Tudja, hogy nem ehet, ha azt mondom most magas a vércukra, és várunk egy kicsit.

Tudja, és nem ellenkezik.

Sokkal többet tud, mint egy „átlagos” 3 éves.

Mégis, Dávidtól félnek a pedagógusok és elutasítják őt.

Dávid kezelését illetően a hazánkban elérhető legmodernebb technológiával rendelkezünk.

Inzulinpumpát használunk, amibe be kell írni az elfogyasztott étel szénhidráttartalmát. A szenzornak köszönhetően folyamatosan látjuk Dávid vércukor értékét, és a készülék jelez (csipog), ha alacsony vagy éppen magas a vércukor. Én is, és Dávid édesapja is látjuk a vércukrát bárhol legyünk is, így proaktívak tudunk lenni, és azonnal tudunk üzenni mit kell csinálni.

Mit kell tenni?

• A pumpa riasztásokat leokézni (alacsony vagy magas)
• Ha alacsony, akkor szőlőcukrot és kekszet adunk neki
• Ha magas, a pumpán keresztül adunk plusz inzulint
• Étkezés előtt be kell adni az étel szénhidtráttartalmát (mindig ugyanaz)

Ezek egyébként komoly feladatok, amelyek tényleg plusz figyelmet igényelnek.

Kifogások, amellyel a pedagógusok élnek:

• Nem vagyok egészségügyi szakember
• 25 gyerek mellett erre nincs idő
• Ez túl nagy stresszel jár (ez volt a legőszintébb eddig)
• Erre nem tudunk figyelni
• Nem tudom a felelősséget vállalni érte
• Nem kötelességem ezt megtenni
• Nincs hozzá képesítésem

Jelenleg kb 4000 (nem pontos szám) 1-es típusú diabétesszel élő gyerek él hazánkban. Felmerül a kérdés, hogy miért működik a dolog, 25-30 fős csoportokban? Miért tudnak bizonyos helyeken erre figyelni? Miért vállalják el, mi ösztönzi őket erre? És vajon milyen az élet egy diabéteszes gyermekkel az óvodacsoportban? 

A következő időkben meglátogatok pár olyan csoportot, ahol jól működik a gyerek integrálása az óvodába, és megkérdezem az óvónéniktől vajon mi lehet a titok?

Ha képben akarsz lenni az 1-es típusú diabétesszel, nézd meg a MentaPro Alapítvány kisfilmjét.