Néha minden túl egyszerűnek tűnik. Néha nem.

diabanyu

Pénz nem számít

2017. június 05. - Bak Bernadett

Mielőtt Dávid megszületett, nem volt túl sok saját tapasztalatom a magyar egészségügyről. A háziorvosom is alig ismer meg, mikor néha megjelenek nála.

A család persze meséli a sztrorikat. Mindenkinek van valami (főleg negatív) tapasztalata. Sosem értettem miért kell(!) az orvosnak pénzt adni. Általában nem magánklinikára, magánorvoshoz megy az ember. Ma már általános, hogy egy-egy műtét előtt kérdezgetik a betegek egymástól, mennyi az orvos tarifája. Vagyis:

a hálapénz

Annak indult ez valamikor, de ma már köze nincs az utólagos hálához. Leginkább előre adják. Hogy foglalkozzon velünk az orvos. Ez abszurdum. Nem tudok azonosulni vele. Legszívesebben az egész szokást dobnám a kukába és nyomnám a delete billentyűt

2016. június 3.

Először indultunk el a kórházba Dáviddal. Akkor még nem gondolkodtam ilyen födhözragadt dolgokon. Igazából nem is gondolkoztam. Van egy orvos ismerősünk a gyerekklinikán. Ha csak egy kicsit hasonlítanak rá az ottani dokik, akkor nem lehet baj.

Ugye tudjátok a szabályt? A kisgyerekekkel csak az egyik szülő lehet bent a kórházban, 0-24-ben. Ágyat nem adnak, mert ez nem szálloda. Na, így töltöttünk el mi itt 2 hetet.

A gyerekklinikának van alapítványi fenntartású anyarészlege. Ott napidíjért tudsz szobát kivenni.

Nem volt kérdés, hogy kérjük-e. Pénz nem számít. (de, számít)

Éjszaka a gyerekem mellett voltam, mivel sosem alszik jól. Csak anya a jó neki. Nappal irány az anyarészleg! Aludtam pár órát, amikor az ügyeletes rokon felváltott.

Insomnia

Az első 3 nap nem tudtam aludni. Levegőre is csak 5 nap után mentem először. Azt hiszem, akkor vették le Dávidot az infúzióról. Én meg rákapcsolódtam a kávéautomatára.

Ugyanakkor megtapasztaltam azt, hogy az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika folyosóján nem lehet úgy végigmenni, hogy ne mosolyogjon minden nővér vagy orvos a gyerekemre. Hogy ne vegyék körbe szeretetükkel.

Megtapasztaltam a nővérek áldozatos munkáját és végtelen türelmét. Ha 5 percenként kérsz tőlük 5 dolgot, akkor is szívesen csinálják.

Megtapasztaltam, hogy az orvosok tényleg mindent megtesznek azért, hogy segítsenek nektek. Hogy elmagyarázzák, mi miért történik. Mindig figyelembe veszik a gyerek lelkiállapotát és szem előtt tartják az érdekeit.

Annyi pozitív dologért lehetünk hálásak nekik.

Kizárólag csak az étkezésemért kellett fizetnünk, az anyaszobáért nem. Nagyon finom volt minden.

A gyerekklinikán senki nem fogad el pénzt. Ezt a gyerekorvos ismerősünk mondta nekünk. 

Hogy fejezhetnénk így ki a hálánkat?

A párom belelkesedett. Röviden egyeztetett a kórház fenntartójával, aki elmondta, hogy a kerítésük még nincs teljesen lefestve. Festékük van, és szívesen veszik a társadalmi munkát.

18920702_10209143680501254_7218236523659692583_n.jpg

Ez elég információ volt nekünk. A cégnél, ahol dolgozunk, körbeküldtünk egy levelet. Így történt,  hogy június 3-án, a diabos évfordulónkon, 10 kollégámmal együtt szorgalmasan festettük a kórház kerítését. Fantasztikus élmény volt.  Egy szomorú évforduló örömteli megünneplése!

Ez a mi hálánk. Köszönöm nektek.

A bejegyzés trackback címe:

https://diabeteszesagyermekem.blog.hu/api/trackback/id/tr6112565945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása