Imádtam a gyerekkori karácsonyokat. Nem voltak tökéletesek, de mindet valami varázs lengte körül.  Jó volt otthon, jó volt együtt lenni a családdal. Rengeteg emlékem vanezekből az időkből. Az éjféli miséről, a sétákról a hóban a faluban. Aztán ahogy egyre nagyobb lettem, egyre aktívabb szerepet vállaltam a közös ünneplés előkészítésében. Imádtam a karácsony minden percét otthon tölteni.

Aztán megismertem a páromat. Hú, ennek már 14 éve! Mivel szinte a kezdetektől együtt élünk, ezért azt mondtam, mindenki legyen a szüleivel karácsonykor. Még nem álltam akkor készen arra, hogy elengedjem gyerekkori közös karácsonyi élményeket. Persze nem kellett sokat várnom a páromra szenteste, mert az esti vacsora után minden évben azonnal  megérkezett anyukámékhoz.

4 év múlva összeházasodtunk. Ekkor már vakartam a fejemet, mert mégsem tölthetjük házaspárként külön a karácsonyt. Ekkor kezdődött az, hogy egyik évben itt, másik évben ott töltöttük a szentestét. Szóval, nem volt igazi saját szentesténk.

Aztán amikor Dávid beköltözött a pocakomba, elmagyaráztam mindkét leendő nagyszülőnek, hogy mostantól otthon leszünk szenteste hármasban. A többi napon fogjuk meglátogatni a családot.

Nem mondom, hogy könnyű ezt tartani. Már voltak próbálkozások, hogy ide menjünk 24-én ebédre, oda menjünk 24-én ebédre, de következetesen kitartok az álláspontom mellett.

De nemcsak ennyiben változott a karácsony. Beköltözött a varázslat is az ünnepekbe.

Dávid szemén keresztül látni ezt az időszakot valami egészen fantasztikus.

Sokan azt mondják a karácsony elveszítette a jelentőségét, mert már csak a pénzről és az ajándékokról szól. Az ételekről és a rohangálásokról. De ez nem így van.

Dávid, mint minden gyerek, imádja a karácsonyi fényeket. Áhítattal a szemében nézi a díszeket, a karácsonyfákat. Amikor tavaly meglátta a mi karácsonyfánkat, először szóhoz sem jutott. És ez egy folyton csacsogó gyereknél nagyon nagy dolog. Nem az ajándékok érdekelték, hanem a csillagszóró, a díszek, az égők meg a gyertya. Élvezte, hogy együtt van a család, szól a zene, énekelünk, bolondozunk. Mondjuk ez nálunk amúgy is gyakori, de ilyenkor van még egy kis plusz, ami hiányzik  a hétköznapokból. A varázslat. A karácsony varázsa, amit nem a kereskedők és üzletek teremtenek meg, hanem mi magunk szülők. Ha azt akarjuk, hogy a karácsony a szeretetről szóljon, akkor ne ajándékokkal tömjük a gyereket, hanem figyeljünk rá. Legyünk jelen vele 100%-ban. Engedjük el az órákig tartó főzést. Csak legyen valami gyorsan elkészíthető.

Nekem a karácsony arról az időről szól, amit együtt töltünk ezekben a napokban egy csipetnyi varázslattal.