Ezen a héten egyszerűen nem megy az írás. Ez már a harmadik próbálkozásom. Úgy döntöttem, inkább leírom miért is nem sikerül.

Múlt hét pénteken megint elkezdett folyni Dávid orra. Addig örültem, hogy idén talán nem a születésnapján lesz megint beteg. Pont aznap volt időpontunk a diabos kezelőorvoshoz is. Ott megtudtuk a HbA1c értékünket is. 7,3.
Előre tudtam, hogy ennyi lesz. Még mindig nem tartunk ott, ahol szeretnék, de ez sem rossz.
Szóval, szombaton egyik pillanatról a másikra elkezdett fájni a torkom, de úgy, hogy azt hittem sikítani fogok.
Mielőtt terhes lettem, azelőtt minden 5 évben 1x voltam beteg. Azóta meg…

Rutinos anyaként kitaláltam mit fogok csinálni Dáviddal. Nem akartam megint a kórházban kikötni vele. Az utóbbi két alkalommal be kellett mennünk, mert nem akart sem inni, sem enni. Ez az ő állapotában elég veszélyes.

Kiszáradás ellen édesítős tea
Mivel csak vizet és citromos natur teát iszik, ezért tudtam, hogy ebből literszám fog fogyni. A kórházban is van, és mindig ez húzott ki minket a csávából. Na, meg az infúzióról. A másik, amire szükség van, az a ventolin. A hörgők miatt. Hogy ne azt támadja a fránya vírus. Persze, erről egyeztettem az orvossal.

Dávid pipa. Kórházba sem kellett mennünk. Mondjuk, nem is úgy nézett ki a fiam, mint aki beteg. Egy pillanatra sem állt le, pörgött ezerrel, ahogy szokott. Mi pont ilyennek képzeltük a születendő gyerekünket Ferivel. Mi is mindig pörgünk. Én jobban! :)

Marha szarul voltam. Folyt az orrom. Feküdni, pihenni akartam. Nem ment. Nem szeretem, hogy anyaként minden betegséget lábon kell kihordanom. És mindeközben a munkával is foglalkoznom kell. Mert munkából mindig annyi van, hogy nem lehet vele leállni.

Kicsit nehéz volt ez a pár nap, de most már sokkal jobban vagyok. Az egész család a gyógyulás útjára lépett.
Persze, mindig történnek jó dolgok is. Azokból most sincs hiány. Az én egész nap beszélni próbáló fiam, egyre jobban kifejezi magát és az érzéseit.

– Dávid, menjünk haza!
– Nem jó. Én itt maradok a mamánál. Pápá anya.

Az én nagyon anyás, anya az isten, mindent csak anyával, anya ne menj el, mert sírok, születésétől szeparációs szorongásos kisfiam ezt mondta nekem.

Ott hagytam, és hazajöttem. Imádom a gyerekem, a férjem, és az életem! :)