„A vércukorszint normálisan 3,9-6,1 mmol/l között mozog éjszakai koplalás után. Emelkedett éhomi vércukorszintről beszélünk, amikor az éhomi vércukorszint enyhe emelkedettséget mutat, 6,1-6,9 mmol/l, de a cukorterhelési vizsgálat 2 órás értéke (vagyis cukrot tartalmazó folyadék ivása után 2 órával) a normál tartományon belül marad.

Nekünk, hivatalosan arra kellene törekednünk, hogy 4-10 közötti tartományban tartsuk Dávid vércukértékét.

00:00 Arra kelek, hogy Dávid pumpája jelez. 16,4. Atyaúristen! Gyors korrekció! Fél óra múlva ránézek, lassan lemegy. Az éjszaka nehéz. Sokkal több a korrekció, és lassabban áll vissza a normálértékre.

02:00 Még mindig 14. Újabb korrekció. Mi a fene ez? Tegnap cseréltem kanült, az nem lehet gond. Akkor mi a probléma?

03:30 Dávid ekkor ébred fel először. Cukorszint 12. Simizés, ölelgetés. Nagyon nyöszörög. Megint adom neki a korrekciót.

06:00 Megint nyöszörög. Cukorszint 5,9. Na végre! Akkor csak simiznem kell. Ma biztosan jó cukival kelünk.

07:00 Felkelünk. Cukorszint 8,8. Már megint emelkedik. Mi a túró van? Emelem a bázist. Adom a korrekciót. Lassan öltözünk megyünk a bölcsibe. Előtte persze még meghallgatunk egy-két Halász Judit dalt, aztán öltözés és bölcsi. Mostanában minden reggel elmondom neki, hogy a bölcsiben eszünk, nem itthon. Szeretném, ha megtanulná, hogy közösségben nem fejen állva étkezünk, hanem az asztalnál ülve. Nagyon szeretném.

Azért még reggel inzulint és kanült is cserélek. Biztos ami biztos, legyen minden jó.

07:55 Sikerül elindulnunk. Előtte megint korrekció. Most nagyon sok. Megvárjuk a takarítőnőt. Dávid imádja őt. Nem mehetünk úgy el, hogy nem találkozunk vele.

08:05 Beérünk a bölcsibe. Leül az asztalhoz, és megmérem a cukrát. Még mindig megy feljebb. Valami gond lehet. Ilyen még nem volt. Talán rossz az inzulin. Ez az utolsó ampullánk.

Már a múlt héten akartam újat iratni, de lejárt a szakorvosi javaslatunk. Ezt a problémát viszonylag gyorsan áthidaltuk. De a háziorvosunk szabadságon van és most helyettesítik. Tehát fogalmam sincs, mikor van rendelés. Tegnap este is elmentem, de akkor nem volt. Így csak ma este tudom feliratni. Mekkora szívás. Aztán rájöttem, hogy anyóséknál van inzulin. A bölcsitől 3 percre laknak, úgyhogy beszaladtam érte. Elhoztam, visszamentem a bölcsibe, betettem a pumpába, és adtam a korrekciót. Ilyenkor jó nagy lutri az egész. Mert mi a francra adok én korrekciót? Na mindegy.

 Leülök a kanapén úgy, hogy a gyerek ne lásson. 15 percet várok így. Mérik a cukrát. Jönnek, mondják, hogy 15,8. Előtte 16,5 volt. Tudom ha stagnál, vagy kicsit lemegy, már jók vagyunk.

09:00 Nagy megkönnyebbüléssel jövök el. Most óránként telefonálnak, hogy mennyi a cukra. De rendben van minden. Szuper.

Hazajöttem, megreggeliztem, és gyorsan dolgozni kezdtem. El vagyok maradva a héten a munkámmal, hiába jár Dávid bölcsibe, sehogy sem haladok. Na persze, két délelőttöt bent ültem a gyereknél. Hétfőn Dáviddal még beszoktatósként, aztán anyaterápián szerdán.

Közben eszembe jutott, hogy kérek kölcsön inzulint. Írtam Heninek, akivel sokat beszélünk, és igazából mindennapi kapcsolatban vagyunk, hogy tud-e kölcsönadni. Az ő kislánya is diabos.

11:00 Hívnak a bölcsiből. Alacsony Dávid cukija. Adnak neki üdítőt és kekszet.

11:50 Most megint telefonálnak az óvónők. Menjek be, mert Dávid cukra kilőtt. Az előbbi 4-es már 9-es, és gyorsan megy felfelé. Don’t panic!

12:00 Beérek. Ügyesen ül az asztalnál és eszi a levest. Azt mondja, nagyon finom. Zellerkrémleves. Gyorsan adok neki korrekciót. Aztán megkapja a bólust is az ebédhez.

12:30 Megérkezünk a mamáékhoz. Dávid itt alszik. Én még mindig dolgozom. A cukra elég magas, de stagnál. A korrekció le fogja hozni.

12:30 A bölcsis ebéd után a gyermekem kijelenti, hogy ő bizony éhes. Jaj! Most mi legyen? Magas a cukra, de legyen. Magasabb már úgy sem lesz, és igazából csökken. Még amúgy is benyomott egy tányér bolognait.

14:00 Hív anyósom, megint emelkedik a cukra. Közben visszaérünk a normál tartományba. Mi a túró van ma? Adunk korrekciót. Először kisebbet, hogy lássuk megmozdul-e. Semmi. Akkor még adunk. A gyerek mindeközben alszik.

16:00 Hív az anyósom megint, hogy emelkedik a cukra. Na jó, ez most már nem normális. Megyek a gyerekért.

16:30 Kap egy csomó korrekciót, végre megindul lefelé. Dávid uzsonnázik. Egy kevés pogácsát eszik.

17:00 Óriási buli van. Mindenki a színpadon énekel, furulyázik, dobol, hegedül. Közben szól a csík zenekar, vagy yanni vagy tompeti.

18:00 Nagy nehezen rábeszélem Dávidot, hogy menjünk haza. Vacsorázzunk otthon.

18:30 Vacsi. A cukija megint kilő. A kanül jó, az inzulin jó. Ez a mai nap kész. Elegem van az egészből.

20:00 Helyrehozom a cukrát. Irány fürödni, és aludni.

21:00 Elalszik. A cukra már megint emelkedik. Ez egy jó éjszaka lesz! Ismét.

24:00 Most éppen leesett a cukra. Gyorsan megitatom álmában az üdítővel. Mert olyan ügyes! Álmában issza az üdítőt...

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy ez egy kivételes nap. Utólag rájöttünk, hogy a borzasztó értékekek oka egy éppen kialakuló középfülgyulladás volt. Dávid azóta emelt inzulint kap, és minden nagyon szép lenne, ha nem lenne mindig valami probléma.

Minden napnak meg van a maga küzdelme. De tudjátok, ezeket a küzdelmeket mindig elfelejtem, amikor lefekszem aludni. Mert másnap tiszta fejjel és érzésekkel kell elébe állni az újabb napnak, az újabb kihívásoknak.