Nem mindig alakulnak úgy a dolgok ahogyan elképzeljük. Így történt, hogy egy szép őszi napon elhatároztam, hogy spenótos bulgurt készítek. Még sosem csináltam, de mindent el kell kezdeni valahogy.

Kivettem a fagyasztóból a spenótot, felvágtam a hagymát, és a fokhagymát.

A hagymát megdinszteltem és később  fokhagymát is tettem hozzá.

Jó sok hagymát vágtam, mi úgy szeretjük. Hozzáöntöttem a spenótot és elkezdtem kavarni. Közben jöttem-mentem, Dáviddal is játszottam.

Aztán amikor újra odamentem megkavarni az ételt, éreztem, hogy valami nem stimmel. Sem a szagával, sem az állagával. De nem gyanakodtam, mivel anyukám hozta nekem spenótot.

Két perc telt el amíg felfogtam, hogy ez bizony nem spenót, hanem sóska. Anyut felhívtam jól letoltam. Most mi mit fogunk enni?!

Leültem és fogtam a fejem. Döntöttem. Történjen bármi, ebből itt és most kaja lesz. Öntöttem hozzá egy kis paradicsomot, és hozzáfogtam elkészíteni a sóskás-paradicsomos bulgurt.

Megsóztam a sóskát. Öntöttem rá paradicsomsűrítményt és odatettem a bulgurt főni.

A sóskás paradicsomos masszát kóstolgatva éreztem, hogy kell bele még egy kis édesítő. Nem sok, kb. fél  teáskanálnyi (negyedannyit használok). Aztán ezt összeöntöttem a megfőzött bulgurral.

Mikor leültünk enni Dáviddal már tudtam, hogy győztem. Isteni finom volt.

Dávid pár percen belül becsókolta az adagját, aztán rámnézett azzal a gyönyörű, nagy szemével. Jelezte, hogy még kér. Mostanában ugyan már szavakkal kommunikál, de még kicsit keveri az igeragozást. Sokszor vicces mondatok születnek:  Anya, felveszlek! J

Hát, így történt, hogy feltaláltunk egy új, nagy kedvencet, amit mi egytál ételként eszünk. Húsimádók készíthetnek hozzá akár sülthúst is. A darálthúsos verziót nem ajánlom, én egyszer megcsináltam, de nem volt jó.

Bónusz: Megeszi a férjem is. Subidubidú!!!