Hazudhatnám, hogy unalmas az élet egy kétévessel. Nem teszem.

Az elmúlt időben Dávid azt hiszi ő a pókember. Nem figyelek oda egy percre és máris az ablakban ül. Még jó, hogy nincs csillárunk és nem azon gyakorol. A sok edzés meghozta gyümölcsét, a múlt héten először mászott fel egyedül a csúszdára, ami óriási öröm volt neki.

A vércukor értékeink alakulása nem volt ilyen örömteli.

Az inzulinos kezelés azt jelenti, hogy x mennyiségű szénhidráthoz, y mennyiségű inzulint adunk be. Elsőre könnyűnek tűnhet, csakhogy annyi minden befolyásolhatja az értékeket… A hold állása, a nap állása, a bolygók állása, a szél iránya, a frontok, a gyerek lelki állapota, egészségügyi állapota. Szinte minden. Mindig résen kell lenni. Sajnos ez nem egy egzakt tudomány.

Így történt, hogy tegnap este vacsora után csak kúszott és kúszott felfelé, egészen 16-ig, ahol sikeresen megpihent. Hogy mit kell és lehet ez esetben csinálni? A protokoll szerint korrekció, 15-20 perc múlva mérés, ha még mindig nem történik semmi, akkor még egyszer ugyanezt. Nagyobb gyerekek esetében sokat segít, ha ilyenkor sok vizet isznak.

Ha még mindig nem történik semmi, akkor ellenőrizheted a szereléket (ugye inzulinpumpánk van) van-e benne buborék, és ha még mindig nem történik semmi, kanült cserélünk és újra korrigálunk. Ha ez sem jön be, akkor inzulincsere. Kb 1,5 óra telt el azzal, hogy próbáltam lefelé tornázni a gyerkőc cukorszintjét. A tegnap este szerencsére nem mondható átlagosnak, de ez a kilengés havonta 1-2-alkalommal biztosan előfordul. Kivétel ha Dávid beteg, mert akkor a teljes betegség ideje alatt küzdelem van. Kb. 3-4 nap alatt kiismerhető az ingadozás, és hogy mennyivel kell növelni az inzulin mennyiségét ahhoz, hogy megmaradjunk a tűréshatáron belül. A mi dokink azt mondta, hogy 4 és 10 között tartsuk Dávid cukorját. Ez nem mindig sikerül, de sosem rajtunk múlik.

De tegnap történ valami szuper fantasztikus dolog is az esti tortúrán kívül. Elmentem a barátnőmmel moziba, úgy, hogy Dávidra közben anyósom vigyázott. Adott neki enni, kiszámolta mennyi inzulin kell hozzá és be is adta. Első hallásra lehet ez is semmiségnek tűnhet, de nem az. Dávid egy éves kora előtt nem tudtam menni sehová, mert alig evett, csak szopizott.

1 éves kora után pedig a diab miatt nem volt lehetőségem sehová menni, sem egyedül sem a párommal. Egyrészt nagyon anyás, másrészt, nem könnyű minden trükköt, módszert megtanulniuk a nagyiknak. Nem beszélve arról, hogy pontosan tudják, hogy olyankor az unoka élete az ő kezükben van. Egyébként nagyon büszke vagyok anyósomra. Eddig ha vele volt Dávid, mindig ott kellett lennie a férjemnek is, aki kiszámolta és beadta az inzulint. De most egyedül volt, és így talán az álmom is megvalósul.

A páromtól egyetlen egy dolgot kértem a 10. házassági évfordulónkra. (július 7. ) Egy napot kettesben, amikor együtt vagyunk, és csak egymásra figyelünk, mert ez nagyon hiányzik.