Néha minden túl egyszerűnek tűnik. Néha nem.

Sütinyalóka variációk cukorbetegeknek

2019. március 31. - Bak Bernadett

Egy hideg téli estén felhívott a sógornőm, hogy van az egyik üzletláncban akciós sütinyalóka gép, megvegye? Bár fogalmam sem volt mi az, igent mondtam. Aztán itthon nézegettük pár napig, és este megbeszéltük Dáviddal, hogy másnap sütinyalókát sütünk.

Természetesen egy pillanatot sem készültem rá, így reggel elővettem a google szolgáltatását, és kiválasztottam egy szimpatikus receptet valahol.

Valahogy így kezdődött, hogy keverd be a piskóta tésztát, és süsd meg, aztán törd össze. Na mondom ez jó lesz. Hozzáláttam, hogy megcsináljam a saját kakaós piskótánkat.

Hozzávalók a kakós piskótához:

  • 5 tojás
  • 40 gr negyedannyi édesítőszer
  • 30 gr tk liszt
  • 40 gr kakaó
  • Kiskanál sütőpor

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét az édesítőszerrel kemény habbá vertem, míg a tojássárgáját addig kevertem, amíg világos színe nem lett. A kettőt óvatosan összekevertem, hogy a hab ne törjön el, és hozzáadtam a lisztet, a sütőport és a kakaót.

Már éppen kibéleltem a formát sütőpapírral, amikor megvilágosodtam. Ha most megsütöm, akkor minek a sütő? Szóval ennél a pontnál elválik a recept.

  1. Van sütinyalóka sütőd

Pofon egyszerű, süsd meg. :)

Vedd ki a sütőből, és várd meg amíg kihűl. Olvaszd meg a csokit, aztán lehet csokizni, és a tetejére cukrot szórni. A fekete csokihoz adjál egy kis margarint, hogy fényes legyen. Én mikróban melegítem. Arra figyelj, hogy nem szabad túl forrónak lennie, ha mégis túl sűrű lenne, akkor kavargasd egy kicsit. Ha fehér csokit tennél rá, akkor ne tegyél hozzá margarint, viszont nem minden fehér csoki alkalmas erre a feladatra. Én Torras fehér csokit használok, azzal jó dolgozni. Nekünk 1 db sütinyalóka kb 1,5 CH/db

53362504_10213411225107202_4993688342538223616_n.jpg

  1. Nincs sütinyalóka sütőd

Ha kedved van kipróbálni piskótával, akkor süsd meg a piskótát. Most nem baj, ha nem sikerül, vagy összeesik. Amikor kihűlt, morzsold el kézzel. Ha valaha piskóta tésztát sütnél, és nem úgy sikerülne, ahogyan tervezted, tökéletes sütinyalókat készíthető belőle. Ne feledd.

Szóval, adj hozzá kb 20 gr vajat, ezzel jól dolgozd össze. Formázz belőle golyókat, és mehet is rá a csoki meg a cukor, vagy dió, vagy mandula, vagy kókusz, vagy amihez kedved van.

Azért valljuk be, nem mindig van az embernek kedve meg ideje, hogy piskótát sütögessen, úgyhogy van más módja is annak, hogy boldoggá tegyük a gyermekeinket. Van otthon toast kenyér? Akkor lesz sütinyalóka!

Hozzávalók 8 golyóhoz:

  • 110 gr toast kenyér
  • 15 gr vaj
  • Vanília örlemény
  • Édesítőszer

A toast kenyér szélét vágd le, majd morzsold össze. Add hozzá az édesítőt, a vaníliát és a vajat, és tádám, készen van a tészta. Jöhetnek a pálcák és mehet a csoki. Kb. 8 CH/db jön ki nekünk, de extra lassan szívódik fel a margarin miatt. 

Ennél a variációnál, ha valaki nem tudja, hogy mi az alapanyag, nem fogja észrevenni. Többszörösen teszteltem. :) A jó hír, hogy nagyon gyorsan készen van, de a ch tartalma is magasabb a piskótás verzióhoz képest. Azonban itt is lehet ch-t csökkenteni ha cukormentes mogyorókrémet teszel hozzá.

Ha egyszer belekezdesz, a sütinyalóka variációk végtelenje tárul eléd. Meséljek a répatorta sütinyalókáról? :)

Vércukorkímélő müzli szelet

Újra nekifutok a diétának, mert még -5 kg van az álomsúlyomig, amit májusig el kell érnem. Tökéletes az alkalom, hogy még a cseresznye szezon kezdete előtt sikerüljön. Anyósomék kertjében áll egy óriási nagy cseresznyefa, és nem akarok kimaradni a jóból. 

Ennek első lépése, hogy felállítsam a már jól bevált szabályokat.

  1. Reggelizd a felét annak, amit korábban ettél
  2. Ha nagyon korog a gyomrod, dobj be egy almát ebéd előtt
  3. Ebédre csak zöldség némi hússal
  4. Amikor már azt érzed, hogy éhen akarsz halni, akkor egy müzli szelet sok vízzel
  5. Vacsorázz salátát

Egyébként én mindig éhes vagyok. Akkor is éhes vagyok, ha sokat eszem. Szóval a kérdés mindig az, mennyire vagyok éhes. :)

Tavaly megvásároltam Török Eszter első könyvét (is), amiben van egy müzli recept. Azonban számomra elég sok egzotikus dolog van benne (tönkölypehely, árpapehely), amit én mindig elfelejtettem beszerezni, ezért csináltam belőle egy jól bevált saját receptet, amiben a hozzávalókat és az ízeket mindig kedvemre váltogatom.

A tegnap elkészült müzli receptjét, pedig nagy örömmel osztom meg veletek. Az egyetlen időigényes dolog rajta, hogy sokáig kell sütni. Szóval, ha otthon vagy legalább 1,5 órát, akkor ess neki bátran. Ebből kb 20 perc az elkészítése idő. A többi idő alatt csak sül.

Maga a müzli szelet nem ropogós, nekem éppen ez ízlik benne a legjobban. Szóval, ha ropogós müzli szeletre vágysz, ne ezt csináld.

99c8fe23-1324-4b36-b041-711305fcda59.jpg

Hozzávalók: 

  • 300 gr nagyszemű zabpehely
  • 40 gr margarin
  • 1,5 dl víz
  • 2 tojás
  • 200 gr darált vagy őrölt magkeverék (mandula, kesudió, mogyoró)
  • 3 db Sió Vitatigris gyümölcspüré hozzáadott cukor nélkül (ez kiváltható 250 gr házi gyümölcspürével)
  • 45 gr negyedannyi édesítőszer
  • 2 tk mézessütemény fűszerkeverék
  • Bátran lehet beletenni igény esetén kb 50gr  szárított vörösáfonyát is, nekem most nem volt itthon 

A hozzávalókat összegyúrjuk masszává. Egy tepsibe sütőpapírt teszünk, és ráöntjük a masszát. Eligazítjuk, és már mehet is a sütőbe. 160 fokon 1 óráig sütjük.

Miután megsült, fel lehet vágni, és akár be is lehet csomagolni, amit magaddal tudsz vinni.

CH tartalom: 100gr/26 Ch

Külön öröm, hogy eddig Dávid nem szívesen ette meg. Ma reggel viszont, amikor mindenre nemet mondott, amit soroltam, egyszer csak kitalálta, hogy ebből kér. A vércukor szempontjából a reggel mindig kényes pont, ez viszont meg sem mozdította.

Jó étvágyat hozzá!

Betegség a cukorbetegség, vagy csak állapot?

Nem is olyan régen kerültem szembe ezzel a kérdéssel, és elég sokat gondolkoztam rajta. Nekünk, akik 1-es típusú diabétesszel élő gyermeket nevelünk, azt javasolják a szakemberek, hogy állapotként tekintsünk rá, és így is tanítsuk a gyereknek.

Szerintem ez azonban tévesen téves következtetésekhez vezethet, így a betegség a háttérbe húzódik.

Mert valljuk be, a diabétesz vagy ahogyan itthon nevezik 1-es típusú cukorbetegség, egy betegség.

  • Súlyos szövődményekkel járhat
  • Inzulin nélkül nem tud működni a szervezet
  • Életveszélyes állapothoz vezethet

 god-of-war-screen-06-ps4-us-12jun17.jpg

Nekem, és még sok-sok sorstársamnak, van egy visszatérő félelmünk, és biztos vagyok benne, hogy mindazoknak, akiknek az élete valamilyen gyógyszerhez van kötve, ugyanezt érezi.

Ha kitör egy háború, mi lenne az első cselekedeted, hova mennél először?

Az én válaszom az, hogy egy gyógyszertárba, hogy minél több tűt és inzulint szerezzek. Persze nyereségvágyból is eszedbe juthat ez a gondolat, de ettől most tekintsünk el. J

Egyszó mint száz, szükség van arra a „gyógyszerre”, amin a gyerekem élete múlik.

Ezzel a gondolattal legalább hetente 3-4 alkalommal eljátszok, hogyan hajtanám végre, és mi az, amit képes lennék megtenni érte.

De akkor miért mondják, hogy ez csak egy állapot?

Azért, mert a megfelelően kezelt diabétesszel élő ember jó állapotban van. És a célunk, hogy ezt az állapotot fenntartsuk.

De sajnos az állapot nem csak jó lehet.

A közvetlen környezetemben két felnőtt ember sem volt képes elfogadni azt, hogy ez a betegség, akár halálos is lehet, vagy súlyos szövődményekkel járhat. Az egyiküket 1-es típusú diabétesszel diagnosztizálták felnőtt korban. Nem akart tudomást venni róla, és olyan súlyos állapotba került, amely visszavonhatatlan következményekkel járt. A másik idősebb férfinál 2-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak, és nem volt hajlandó elfogadni, hogy változtatni kell addigi életén, és komolyan venni a betegséget. A folyamatos rossz állapota rövid idő alatt szövődményekhez vezetett.

Mostanában, ahogyan nő Dávid, egyre többet gondolkozok azon, mekkora felelősség is, hogy mindazt, amit én tudok/teszek a diabétesszel, megfelelően adjam át neki. Egyre közelebb van az idő, hogy belekezdjünk a tanulásba. Hogy lassan adjak neki bizonyos feladatokat. Nemsokára 4 éves lesz. Az érettsége elérte azt a kort, hogy megtanuljuk a számokat, és megtanuljuk, hogy melyik szám az alacsony cukor, melyik a jó, és melyik a magas. Hosszú az út, ami még előttünk áll, és néha fogalmam sincs arról, hogy jól csinálom-e. Ez majd csak később derül ki.

Van éleményed? Írd meg hozzászólásban.

Kifogások

Mindennapi kifogások amivel a pedagógusok élnek, ha diabéteszes gyermekről van szó

Az óvoda. Az intézmény, ahová a gyermekünk legalább 3 évet jár.

Dávid 3 éves. 1 éves korábban diagnosztizálták 1-es típusú cukorbetegséggel.

Ez az élete. Tudja, hogy neki más ételt adnak, mint a többieknek. Elfogadja, ha nem ehet a többiekkel. Tudja, hogy ha a kezébe adnak egy szőlőcukrot, azt meg kell ennie. Tudja, hogy mindent ételt meg kell ennie, amit adnak neki. Tudja, ha alvás közben  a szája elé tesznek egy szívószálat, akkor abból innia kell. Tudja, hogy meg kell állnia, és nyugton kell maradnia, amíg az inzulinpumpáját nyomkodják.Tudja, hogy megszúrom 2 naponta, mert ezen keresztül jut inzulin a szervezetébe. Tudja, hogy ha mozog közben, esetleg bevérzik, és újat kell szúrni, ezért nem mozdul. Tudja, hogy nem ehet, ha azt mondom most magas a vércukra, és várunk egy kicsit.

Tudja, és nem ellenkezik.

Sokkal többet tud, mint egy „átlagos” 3 éves.

Mégis, Dávidtól félnek a pedagógusok és elutasítják őt.

img_0900.JPG

Dávid kezelését illetően a hazánkban elérhető legmodernebb technológiával rendelkezünk.

Inzulinpumpát használunk, amibe be kell írni az elfogyasztott étel szénhidráttartalmát. A szenzornak köszönhetően folyamatosan látjuk Dávid vércukor értékét, és a készülék jelez (csipog), ha alacsony vagy éppen magas a vércukor. Én is, és Dávid édesapja is látjuk a vércukrát bárhol legyünk is, így proaktívak tudunk lenni, és azonnal tudunk üzenni mit kell csinálni.

Mit kell tenni?

  • A pumpa riasztásokat leokézni (alacsony vagy magas)
  • Ha alacsony, akkor szőlőcukrot és kekszet adunk neki
  • Ha magas, a pumpán keresztül adunk plusz inzulint
  • Étkezés előtt be kell adni az étel szénhidtráttartalmát (mindig ugyanaz)

Ezek egyébként komoly feladatok, amelyek tényleg plusz figyelmet igényelnek.

Kifogások, amellyel a pedagógusok élnek:

  • Nem vagyok egészségügyi szakember
  • 25 gyerek mellett erre nincs idő
  • Ez túl nagy stresszel jár (ez volt a legőszintébb eddig)
  • Erre nem tudunk figyelni
  • Nem tudom a felelősséget vállalni érte
  • Nem kötelességem ezt megtenni
  • Nincs hozzá képesítésem

Jelenleg kb 4000 (nem pontos szám) 1-es típusú diabétesszel élő gyerek él hazánkban. Felmerül a kérdés, hogy miért működik a dolog, 25-30 fős csoportokban? Miért tudnak bizonyos helyeken erre figyelni? Miért vállalják el, mi ösztönzi őket erre? És vajon milyen az élet egy diabéteszes gyermekkel az óvodacsoportban? 

A következő időkben meglátogatok pár olyan csoportot, ahol jól működik a gyerek integrálása az óvodába, és megkérdezem az óvónéniktől vajon mi lehet a titok?

 

Ha képben akarsz lenni az 1-es típusú diabétesszel, nézd meg a MentaPro Alapítvány kisfilmjét.

 

 

 

 

 

  

Kitaszítva

Válassz más ovit, ide a diabéteszes gyerekem fog járni!

Már megint kattog az agyam. Egy olyan dolog miatt, ami hosszú hónapokkal ezelőtt történt. Sokat gondolkodtam, hogy mi az, amiben én hibáztam. Kirúgtak minket az első bölcsiből, és soha nem volt kétségem afelől, hogy kezdőként voltak dolgok, amit csinálhattunk volna másként, vagy éppen hatékonyabban. De szembesülni azzal a ténnyel, hogy anyukák, akikkel a gyermekem egy csoportba járt, komolyan elhitték azt, hogy Dávid az ő gyerekük rovására volt ott abban a 1,5 hónapban, amelyből a felét itthon töltötte, megint felnyitotta a sebeimet. Én komolyan azt hittem, hogy ezen már túltettem magamat, de nem így történt.

Most éppen dühös vagyok. Nem tudom, hogy ez a gyász hányadik fokozata, de remélem haladok valamifelé.

Ismeretlen érzésekkel van dolgom, mert sohasem foglalkoztam azzal ki mit mond vagy gondol rólam. De ha Dávidról van szó, egészen máshogyan működök. Anya vagyok. Ez érzékeny téma. :)

img_0859.JPG

A kezdetek kezdetén azt gondoltam, hogy a pumpával és a szenzorral gyerekjáték lesz az egész, hiszen mennek automatikusan a dolgok. Nem kell majd szurkálni a gyereket, de ez nem így van.

Voltak megérzéseim, hogy terhesek vagyunk a számukra, de akkor nem foglalkoztam ezzel.

Először is nagyon fontos tisztázni, hogy könnyű félremagyarázni dolgokat velünk kapcsolatban. Főleg olyan embereknek, akiknek fogalmuk sincs a diabéteszről, vagy éppen arról, hogy az idegrendszeri éretlenség nem a diabétesz velejárója, és hogy Dávid temperamentumának sincs köze a diabéteszhez. Márpedig a legelső bölcsiben mindent a diabéteszre vezettek vissza. A diabétesz miatt akaratos a gyerek. A diabétesz miatt van benne akkora küzdőszellem, hogy eléri, amit akar (az óvónők figyelmét). A diabétesz miatt sír a bölcsödében.

A diabétesz kezeléséről inkább nem is beszélek. Szükség van arra, hogy az óvónők maguktól is hozzanak döntéseket, vagy legalábbis az általam leírt papír alapján járjanak el. Ebben nem voltak partnerek, így az is döcögősen ment. Tovább nehezítette a problémát, hogy csak egyszer sikerült 1,5 hetet oviba járnunk betegség nélkül. Ez teljesen megszokott a beszoktatás elején, de nagyban megnehezíti a beszoktatást.

Milyen érdekes, hogy a következő bölcsödében is ugyanez a három problémánk volt, azonban ott magát a diabéteszt jól kezelték. Minél több idő telik el a második bölcsödénk után, annál jobban látom a problémát. Ott is azt hitték, hogy a problémák egy része a diabéteszből fakad és a legrosszabb, hogy a gyerekemet sajnálták. Mit tesz egy okos gyerek, ha sajnálják? Kihasználja a helyzetet. Azt gondolom a legtöbb gyerek így működik. Erősen feszegette a határokat, amíg az óvónők meg nem hátráltak.

Ha nem lennék ilyen jól nevelt, akkor azt mondanám, mindkét bölcsi egy kaki. Azonban ez nem teljesen igaz. Valóban egyik sincs felkészülve olyan gyerekekre, akik kicsit is eltérnek az átlagostól. Vajon mi lehet az oka?

Aztán jött a harmadik bölcsi. Mi az, amivel ők többet tudnak, mint a többiek, hogy a gyermekem itt egy teljesen átlagos gyermek életét élheti? Pedig nincs montessori oktatás, nincs weboldaluk, nem foglalkoznak a marketinggel (a marketing az életem), nincsenek szép képek a facebookon a gyerekekről. Magyarul beszélnek hozzájuk és nem angolul, nem gitároznak nekik.

Ami azonban van: sok ének és hangszer itt is, nagyon sok mondókát tanulnak, van két különböző nagy udvaruk, van angol oktatás, úszás, elviszik őket játszótérre, játszóházba, vannak kézműves, készségfejlesztő, mozgásfejlesztő foglalkozások és van idősebb személyzet.

Tehát Dávid itt egy átlagos kissrác tud lenni, aki egy kicsit valóban kilóg a sorból, de mégsem kezelik őt másként. És ez benne a csodálatos! Vannak szabályok, következetesek a gyerekekkel, így a fiam is biztonságban érzi magát. Már a harmadik napon ott aludt ebben a bölcsiben.

Félek az ovitól. Nem attól félek, hogy a diabéteszt hogy fogják kezelni. Abban már van tapasztalatom, hogy jól együttműködjünk az óvónőkkel. Már az evéstől sem félek. Míg a második bölcsiben többször elhoztam úgy Dávidot, hogy csak a levest ette meg, majd itthon enni kért, addig a harmadik bölcsiben valahogyan elérték, hogy Dávid mindent megeszik, amit ott adnak neki. Sőt, ha éppen beteg, és azt mondom az ebédet a bölcsiből küldték, itthon is megeszi. Attól félek, az óvónők hogyan állnak majd ehhez az egészhez. Mert csak rajtuk múlik a dolog.

Kicsit azért elbizonytalanodtam. Akik azt kérdezik tőlünk, melyik oviba megyünk, vajon azért kérdezik, mert tényleg érdekli őket, vagy azért, hogy elkerüljenek minket?